20131220 - Legyen világosság - Sipos Brigitta

Évek óta ismerkedünk már a következő fogalommal: téli depresszió. Hamar sötétedik. Aki korán indul munkába, az is sötétben indul el.

Vannak, akik csak az ablakon keresztül látják a Napot. Ha megfelelő helyen dolgoznak, akkor talán napközben találkoznak a világosság erejével és energiájával. De sötétben indulnak el és sötétben érkeznek meg haza.

Mennyi élet van, amelyre nemcsak télen jellemző ez. Rezignálttá vált emberek, akiknek idejük sincs a kozmosz természetének megismerésére és megértésére.

A teremtés első napjának jól ismert isteni parancsszava: Legyen világosság! S ebben a mondatban benne van a káoszból rendet teremtő erő. Ez a felszólítás jelképezi azt az akaratot, amely tisztaságot, szépséget, életet teremt.

A még meg sem született világ létrejöttének első fázisa a világosság. Ezért tartozik hozzá az élethez a világosság. S nemcsak napfény, természetes és elektromos fényforrások formájában van erre szüksége a földi, emberi életnek, hanem úgy is, mint világos, tisztán látásra, gondolatokra, döntésekre, lépésekre. E nélkül nincs élet. A világosság, mint ős-, alapelem jelenik meg az élet, a kozmosz hajnalán.

Azt mondta egyszer valaki: Mindig hajnalban ébredek és naponként figyelem, ahogyan egyre több és több fény tör át a sötétségen, meghatva nézem, hogyan lesz úrrá a világosság az éjszakán. Minden hajnalban átélem a teremtés liturgiáját és ez hálára és imádságra késztet.

Jó terápia a mai ember számára, hogy egyszer-egyszer úgy szervezze az életét, hogy a körülölelő világ természetes törvényeit megáll csodálni. Egy tündöklő napfelkelte, egy csodás naplemente, a tiszta, csillagos égbolt szemlélése mind-mind elhanyagolt „hétköznapi”csoda, pedig átélésre és túlélésre segít.  Van-e szemünk, szívünk ennek az örömös-szép liturgiának a megéléséhez? Vagy már észre sem vesszük?

Csoda-e, hogy szürkévé, monotonná, üressé válik az ember élete, ha Istennek ezt a liturgiáját is elfelejti már észrevenni? Legfeljebb csak elmosolyodik azon is, hogy előbb lett volna fény, mint a Nap? Micsoda botorság! Ilyen csak a Bibliában lehetséges!

Közeledünk az év legtöbbre tartott ünnepéhez, a Karácsonyhoz. A szeretet ünnepén túl bátran mondhatjuk róla, hogy a fények ünnepe. Kivilágított házak, bejáratok, fenyőfák, ablakok, kirakatok. Néha a pénztárcákat agyonterhelő mesterséges fények hirdetik az ünnep közeledtét. Ilyenkor minden érző szív meghatódik. De vajon elég ez? Beérjük-e ennyivel?

Legyen világosság! Olykor a külső cicomát nélkülöző házak lakóinak több világosság adatik, mint azoknak, akik minden lehetséges helyre csillogó égőket és világító díszeket aggatnak. Talán, mert az előbbiek a fényt hitükből merítik.

A világosság akkor igazi, ha lélekből árad. Legyen világosság! Először a szívekben és gondolatokban! Legyen világosság családok, országok, népek vezetésében! Legyen világosság szavakban és cselekedetekben! Legyen arcokra kiülő, szemekből sugárzó, lélekből áradó tiszta fény az egész földön!