20140106 - Úton - György András
Szeretett utazni - világéletében kereste a lehetőséget, hogy hatalmas távolságokat járjon be, felfedezze a világot, amiben él.
Ez az utazás azonban más volt - hazafelé tartott.
Szeretett utazni - világéletében kereste a lehetőséget, hogy hatalmas távolságokat járjon be, felfedezze a világot, amiben él.
Ez az utazás azonban más volt - hazafelé tartott.
Ahogy közeledett, úgy fokozódott benne a feszültség - régen volt otthon.
Azon kapta magát, hogy már kilométerek óta emlékezik, és ez a belső utazás tulajdonképpen izgalmasabb volt, mint életének bármelyik útszakasza.
Gyerekkorából előbukkanó képek, jelenetek lepték meg számolatlanul, mialatt a vonat ismerős vidékek közé ért.
Nem bírta tovább ülve, felállt, lehúzta a fülke szűk ablakát, és fürdette, hűtötte arcát a szélben.
Kamasz korában már megálmodta ezt a pillanatot, amikor dobogó szívvel tart hazafelé, miután bejárta a világot, így izgalmához öröm is csapódott, az elégedettség öröme - egyszerre volt felnőtt, és boldog, hogy sikerült megőriznie valamit gyermeki énjéből.
A felismerés ereje pár könnycseppet is előcsalt a szeméből, amit nem akart letörölni, a szélre bízta őket.
Közben egyre türelmetlenebb lett, repülni szeretett volna, megelőzni a vonatot, sőt, korábban hazaérni, mint a mai nap, pár évvel korábban...
Most már tagadhatatlanul sírt, bántotta minden ajtócsapkodás, lázadás, hangoskodás, ami tulajdonképpen elérte, hogy hátrafordulás nélkül menjen el otthonról.
- Hazamegyek - mondta ki ismét maga elé ugyanolyan hangsúllyal, amilyennel értetlenkedő főnöke előtt, aki nem tudta hova tenni, hogy beosztottja miért kér egy hónap fizetetlen szabadságot.
A tékozló fiú tarthatott hazafelé ilyen elszántsággal, amikor már nem törődött azzal, mivé vált - el akart jutni odáig, ahol mindentől függetlenül, és mindennek ellenére szeretik.
Letölthető hanganyagok
Napi útravaló
20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál
Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...
20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)
A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...
20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)
A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...
20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)
Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...