20140130 - Homok és kő - György András

Két barát ment a sivatagban. 

Kirándulásuk alkalmával nagyon összevesztek. 

Az egyik barát képen törölte a másikat, aki nagyon megsértődött, de anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: 

 „Ma a legjobb barátom lekevert egyet nekem!”

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürdenek. 

Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. 

Magához térve, kőbe véste: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!”

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:

- Mikor megütöttelek, azt homokba írtad, most meg kőbe vésted. Miért?

A másik ezt válaszolta:

- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat, de ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.

Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, és a jót, amit Veled tesznek soha nem elfelejteni.