20140204 - Szóljatok szép szavak - Sági Endre

Aki a szót megragadja
sugarát is ragyogtatja
árnyékát is megmutatja.

Aki a szót elcsépeli
fényét árnyát elkeveri
magasságát porba veri.

(Weöres Sándor: Szó)

Egy kolostorban nem az volt a szabály, hogy „Ne beszélj!”, hanem az, hogy „Csak akkor beszélj, ha tökéletesíteni tudsz a csenden!”

Az idén sorra kerülő parlamenti, önkormányzati illetve egyházi választásokra gondolva többen tartanak attól, hogy a már egyébként is jelentősen elhasználódott szavak tovább kopnak majd a frázispufogtatások és gyűlöletbeszédek malomkövei között, és ismét ki fog derülni, hogy „Jaj, mily sekély a mélység/ és mily mély a sekélység,/ és mily tömör a hígság/ és mily komor a vígság.” (Kosztolányi) Bízzunk abban, sőt a tegyünk is azért, hogy minél kevesebb lehessen a szónoki emel-vényt szónoki süllyeszt-vénnyé vagy a szószéket szó-sámlivá torzító szóhányó, valamint az olyan szófogadó, aki a kiöklendezett, híg szószószokat megeszi. Saját magunk és szavaink méltósága érdekében kívánatos lenne mielőbb alkalmazni a kétezer éves bölcsességet, miszerint „legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem…”

Jó költőktül azt tanultam,
S adom intésül neked:
Sose fáradj, sok cifrával
Elborítni éneked!

Szólj erővel, és nevezd meg
Ön nevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik,
S ne keríts nagy feneket.

Olykor egy-két szó is jobban
Helyreüti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhord
Földet, poklot és eget,
S ordít, amíg elreked.
                          (Arany János: Intés)

Tanmese: „Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: . VAK VAGYOK, KÉREM SEGÍTSENEK! Arra ment egy újságíró és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha igen, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: - Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam. Aztán mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: TAVASZ VAN ÉS ÉN NEM LÁTHATOM.”