20140220 - Zsákutca - Rácz Róbert
Még éppen csak nyiladozott az emberi gondolkodás, és a bölcsek máris az úthoz hasonlították az ember életét. E szerint földi létünk egy nagy vándorlás valami nagy ismeretlen cél felé, aminek egyes szakaszain az út simának, egyenletesnek, máskor akadályokkal tűzdeltnek bizonyul.
Még éppen csak nyiladozott az emberi gondolkodás, és a bölcsek máris az úthoz hasonlították az ember életét. E szerint földi létünk egy nagy vándorlás valami nagy ismeretlen cél felé, aminek egyes szakaszain az út simának, egyenletesnek, máskor akadályokkal tűzdeltnek bizonyul. Van, akinek egyenes, van, akinek göröngyös. Valakinek hosszú, valakinek rövid. Így vagy úgy, de egyszer mindannyiunknak az életútját keresztezi egy sehová sem tartó út, egy zsákutca. Életünk zsákutcái, ha vezetnek is valahová, akkor azok céltalansággal, sikertelenséggel, tétovázással, megtorpanással, kilátástalansággal zárulnak.
Zsákutca lehet a bennünket körbevevő nagy egész, a makrovilág, aminek kicsiny részei vagyunk mi, és amelyik mindig rohanásra, száguldásra kényszerít. Téged és engem. Célját azonban soha meg nem ismerhetjük. Csak futunk, és sohasem tudjuk meg igazából, hogy miért, és hogy hová.
Zsákutca lehet sok-sok ideológia, izmus, mint a fasizmus, a kommunizmus, a kapitalizmus, hogy csak a közelmúlt példáit említsem, amelyek hangzatos jelmondatokkal, az igazsággal zászlajukon hívtak, pontosabban küldtek a jövő, a történelem útjára, és érkezésünk sose lett, annál inkább bolyongásaink.
És de sokszor zsákutca egy-egy betegség, ami letérít a megszokott útjainkról. Megállít, felzaklat, összekuszálja gondolatainkat, félelmet kelt, és meglehet nem is tudunk belőle gyógyulni. Káosszá teszi a bennünket körülvevő rendet, és képtelenek vagyunk kiutat találni.
Sokszor a tudomány és jeles képviselői is zsákutcába jutnak, és széttárt karral tudatják: nem tudnak semmit tenni, képtelenek cselekedni. Orvosok halálos kórokkal szemben, pénzügyi szakértők és elemzők csődhelyzetekkel szemben, politikusok a társadalmi kihívásokkal szemben, lelkészek az emberi lélek nagy „Miért?”-jeivel szemben teszik fel a kezüket, adják meg magukat, ezzel jelezve, hogy ismeretük, tudásuk a végére ért.
És még hány és hány ilyen megrekedt út. Elég, ha a rang létrájából hiányzó fokokra vagy a meddővé váló kapcsolatokra gondolunk. De ide sorolhatjuk a hit mélyrepülését is.
A legforgalmasabb zsákutcának, ahová sajnos minden embernek be kell térnie egyszer, az elmúlás, a halál bizonyul. Miként az angol mondja, a dead-end, a holtcél. Vagy miként a magyar fogalmaz, a holtvágány. A halál zsákutcájából nem lehet kitolatni, nem lehet benne megfordulni. Avagy mégis? Lelki GPS-ünk talán érzékeli annak a hangját, aki zsákutcába jutott életeknek, sőt a halálvölgyében járóknak is képes biztatást adni. GPS kifejezéssel élve újra tervezés. És kiderül, hogy a zsákutcák mégis csak juthatnak valahová.
Letölthető hanganyagok
Napi útravaló
20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál
Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...
20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)
A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...
20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)
A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...
20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)
Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...