20140326 - A karrieremnek élek - Victor István

Karrier alatt azt a pályát értjük, amit az élet során befutunk. Nem tudjuk, hogy ki, miért rajzolta elénk, de folyton van valami, ami felől úgy érezzük, hogy „el kell érnünk, meg kell valósítanunk”. Képességeim, hajlamaim taszítanak – ki kell élnem azokat, sok-sok látott példa von előre. Társadalmi normák, mások életének példái sorjáznak előttem, státusszimbólumok köteleznek – futnom kell a pályán. Kell, mert, ha megállok, úgy érzem: torzó maradok, vádol a lelkiismeret, hogy mi lehetett volna még belőlem. Félek, ha megállok, a szabad versenyben futó pályatársaim (ellenfeleim) elmellőznek, megelőznek, félrelöknek, nélkülem is boldogulnak.

Nos, hát élek a karrieremnek, de ez nem könnyű. A latin eredetű karrier szó – teherhordozást is jelent. Mindabból, ami a karrierrel kapcsolatos, leginkább ezt – a teherhordozásban megnyilvánuló – vonását érzem. Hiszen nem csak az előrejutást segítő képességeim, tulajdonságaim vannak. Szeretek üldögélni (a babérjaimon), gyönyörködni a tájban, el-elbeszélgetni a futótársaimmal. Néha megsajnálom a lemaradókat, a kedvükért lemondok valami előrelépésről. Másokkal meg összeütközöm, sebeket kapok és osztok, végül is, állandó feszültségben élek. Aztán elfáradok, úgyannyira, hogy néha az egész futást értelmetlennek tartom. De azért mégis újra kezdem, az indítás, a serkentés ellenállhatatlan. Ha pedig, a nagy rohanás közepette, egyszer-egyszer mégis megállok, – elgondolkozom: vajon, mi lesz ennek a vége? Végtére, hová is futok?

A karriernek megvan az a sajátossága, hogy egy darabig felfelé tart, aztán a csúcspontot elérve, az út már lefelé tart. Rájövök, hogy már nem vagyok a régi. Mások példáján is azt látom: minél följebb ívelt valaki pályája, annál keservesebb neki alacsonyabbra térni, vagy annál nagyobbat zuhan a végén. Mert, egyre nagyobb erőfeszítéssel – egyre gyatrább eredményt ér el.

Én nem szeretnék a végén a semmibe hullani, a karrierembe belehalni!

Valaki mutasson hát utat, olyan célt, ami felé érdemes futni! Valaki vegyen fel és hordozzon egy olyan úton, ami nem csupán annyi, hogy egy szép ív után végzetesen lehajlik, hanem folyton felfelé vezet, és biztos célba ér!