20140630 - Jóságunk viszonylagossága (2) - Fehér Norbert
Saját jóságunkat könnyen felnagyítjuk, ha azt – felszínes módon – a másokéhoz hasonlítjuk. Azonban a jóság könnyűsége, vagy súlyos volta, csak a lelkiismeret mérlegén mutatkozik meg igazán.
Saját jóságunkat könnyen felnagyítjuk, ha azt – felszínes módon – a másokéhoz hasonlítjuk. Azonban a jóság könnyűsége, vagy súlyos volta, csak a lelkiismeret mérlegén mutatkozik meg igazán. Ugyanis a lelkiismeret nem más, mint az ember- és természetfölötti erők – bennünk működő valósága. Hiszen lehet a jóság jussán jogot követelni, de a csend mindennek megmutatja az igazi színét. A lelkiismeret csendje. Lehet a másikat a magunk szerény, vagy fennhéjázó jóságával megalázni, de az egyedüllét – kérdőre von: valóban jó vagy-e? Miből fakad jóságod? Érdekből, vagy valóságosan vagy nyájas?
Szókratész azt mondta, hogy otthon mindig elbeszélget egy jóbaráttal, noha – valójában egyedül élt. Ez a jóbarát a lelkiismerete volt. A lelkiismeret valóban jóbarát, mert egy szívdobbanásnyi idő alatt, jó útra vezethet. Azonban ez a jóbarát, egy idő után dühödt ellenséggé is válhat. Ellenben, amikor saját lelkiismeretünket ellenségnek érezzük, – az biztos jele annak, hogy valamit nagyon nem jól teszünk.
Van, akinek rémálmai vannak. Olyan ez, mintha rákiabálna a lelkiismerete: Ember, ez így nem lesz jó! Aztán hamar eljutunk odáig, hogy inkább nem is emlékszünk az álmainkra. Vagy más módszerrel próbáljuk elnyomni a felelősségre vonó jóbarátot. Különböző szerekhez nyúlva: alkohol, drog, élvezet- és pénzhajszolás, rögeszmék.
A vágyak zakatolása is hamar elnyomja e jóbarát hangját. Ilyenkor újra ránk kiált, és megbetegszünk, emészt a rák, a fekély, a sérv, a stroke, vagy egyszerűen csak kitartóan fáj a fejünk és nem szűnik a fájdalmunk. E dolgok rosszabb esetben felemésztenek, esetleg, – jobb esetben – felismerjük, hogy mire figyelmeztet a lelkiismeretünk.
Fontos tehát, hogy jóságunk a lelkiismeret tükrében is megmérettessen, mert ebbe a tükörbe nézve mindig igazabb kép tárul elénk, mint ha a másik emberrel méricskélnénk jóságunkat. Ugyanis, a lelkiismeret sokkal időszerűbb és életszerűbb képet ad, mint a norma. Nézzünk bele gyakran e tükörbe, nem kell hozzá sok minden, – csak csend. Bár egyre szűkül a csend köre, mégis megtalálható. Az erdő mélye, a Bükk egy magányos barlangja, egy TV-mentes este.
A csöndben pedig egy barát vár ránk, egy jóbarát akar elbeszélgetni velünk – rólunk. Téged is hív a lelkiismeret csendje...
Letölthető hanganyagok
Napi útravaló
20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál
Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...
20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)
A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...
20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)
A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...
20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)
Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...





