20140906 - Hazám, hazám... - Viola Judit
Sok évtizedig úgy kellett tennünk, mintha hinnénk az internacionalizmusban, ahol a nemzet nem, csak a közös politikai és gazdasági érdekek számítanak. Az ESZME, ami egyesít! Most is van egy olyan irányzat, ami elvárja, hogy a nagy európai egyesülésben elfeledjük, kik vagyunk és honnan jövünk...
Ha ezeket a szavakat halljuk, sokunknak beugrik Simándy József csodás hangja, ahogy ezt az áriát, a vívódó Bánk áriáját énekli Erkel operájából. Vannak, akik csak legyintenek, ha megszólal, – idejét múlt, giccses, szentimentális marhaság – mondják. „Nem rossz, csak sokat kell inni hozzá, hogy elviselhető legyen” – ilyen véleményt is hallottam már.
Aki pedig szereti és ezt el is meri mondani, könnyen megkaphatja a nacionalista jelzőt, esetleg még rosszabbat is.
Sok évtizedig úgy kellett tennünk, mintha hinnénk az internacionalizmusban, ahol a nemzet nem, csak a közös politikai és gazdasági érdekek számítanak. Az ESZME, ami egyesít! Most is van egy olyan irányzat, ami elvárja, hogy a nagy európai egyesülésben elfeledjük, kik vagyunk és honnan jövünk. Szégyellni való lett a nemzeti érzés, a közös nyelv, a zászló, maga a hazaszeretet. Legfeljebb futballmeccseken elfogadható az ilyen megnyilvánulás.
Én azt hiszem, nem jól van ez így. Pont attól szép a világ, hogy annyiféle nép és kultúra van benne. Csak akkor tanulhatunk más népektől, ha mindenki meg tudja őrizni a saját nyelvét, szokásait, hazáját. Varietas delectat! A változatosság gyönyörködtet! – mondták az ókori Rómában. Kultúrában, népben, nemzetben is!
Vannak nagy és apró népek, akik nem szégyellik saját lobogójukat, nyelvüket, múltjukat, önmagukat. Csak a két szélsőséget említem: Izland és az Amerikai Egyesült Államok. Kövessük ebben őket!
Költők százai énekeltek a haza szeretetéről. Köteteket töltenek meg a versek, amik ebben a témakörben születtek.
Egy vallomást tőlem is fogadjanak el. Alapérzése az életemnek, hogy magyar vagyok, hogy ide születtem. Nem vágyom máshová, szeretek itt élni. Akkor is ha, nehéz, akkor is, ha máshol kevesebb idegességgel, kevesebb munkával, jobban megbecsülve élhetnék.
Boldog vagyok, ha azt hallom: „Gólya, gólya gilice”, mert ismerem a folytatását és ez a pár bugyuta sor a népem múltjáról mesél nekem.
És nem szégyellem, hogy ha meghallom a Himnusz előjátékának első ütemét, magától egyenesedik ki a térdem!
Letölthető hanganyagok
Napi útravaló
20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál
Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...
20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)
A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...
20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)
A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...
20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)
Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...