20141101 - Halottak napja - Dr. Enghy Sándor

20141101 - Halottak napja - Dr. Enghy Sándor
2014. november 01., szombat

Nem ott van értelme a búzamag földbe kerülésének, halálának, ahol az kikel és kenyér lesz belőle, amit valaki megeszik és lesz ereje valamilyen problémát megoldani, például orvosként gyógyítani, vagy egy települést jól vezetni? És ezek csak egyszerű példák...

Facebook megosztás IWIW megosztás Twitter megosztás A+ A- Nyomtatás Nyomtatás

Amikor felénk azt mondják valakiről, hogy napja van, akkor ez valami olyasmit jelent, hogy egy kicsit többet ünnepelt, most tekintettel kell rá lenni. Amikor a Föld napjáról beszélünk, akkor hasonló a helyzet, felelősségünket gyakoroljuk az iránt, amit egyébként elhanyagolunk, és elhatározzuk, hogy jobban figyelünk rá. Halottak napjával kapcsolatban másra gondolunk. Rájuk figyelünk, de tudjuk, hogy már értük nem tehetünk semmit. Rájuk vagyunk tekintettel, de valójában már nem rájuk, hanem az életre figyelünk. Hozzájuk, akik halottak, hiába kötődünk, nekik nem használ semmit, mert már nincsenek. A halottra nem úgy vagyunk tekintettel, hogy ő abból profitál. Sem úgy, mint a Földre, amely „megérzi”, ha szeretjük, mert akként bánunk vele. A halottaknak úgy van jó napjuk: Hiányzanak ugyan, de úgy élünk, hogy mi pótoljunk valamit ott, ahol mások hiányt szenvednek. Rájuk már nem fordítunk időt, mert nekik semmi hasznuk abból. De akik körülöttünk vannak, azok élvezhetik a gyümölcseit annak, ahogy mi az előttünk jártak időfelfogásának tanulságait megéljük. Rabindranath Tagore A kertész-ben mondja, hogy „Az ábrándok földi virágait örökké frissen tartja a halál.” Hát persze. Mert aki ábrándozik, annak vágyálmai vannak, az a valóságban nem létező helyzetet képzel el ugyan, de legalább a jövőbe néz. Aki még ábrándozik, az nem vesztette el minden reményét. Annak a halál is élni segít, mert amikor arra gondol, megbecsüli az életet, ami maradt és annak virágait őrzi, megmaradásáért küzd, azt ápolja, gondozza. Így van értelme visszanézni. Ha attól az élet gazdagodik. Mert ugyan aki szeretett, már nincs, de aki maradt, az élvezheti többet a szeretetet, ha azt én adom, mert volt kitől kapnom, volt forrása, ami nem apadt ki. Sőt, felbuzdul – ha jól értem a múlt összes tanulságát. Ez pedig csak abból derül ki, ha a halálba mentek tanulsága nyomán több lesz a kézzelfogható szeretet, odafigyelés az élőkre és mindaz, ami az életet életté teszi. Mert hát nem ott van értelme a búzamag földbe kerülésének, halálának, ahol az kikel és kenyér lesz belőle, amit valaki megeszik és lesz ereje valamilyen problémát megoldani, például orvosként gyógyítani, vagy egy települést jól vezetni? És ezek csak egyszerű példák. De mennyi van még. Bizony rossz példa is. Amikor a halottak napja nem teszi szebbé az élők napjait. Ma frissülnek a virágok, de a folyóvíz mellé ültetett fa virágaiból idővel gyümölcsök lehetnek. Másképp nem is lehet értelme a halottak napjának.

Letölthető hanganyagok

Napi útravaló

20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál

Kép: 20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál

Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...

20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)

Kép: 20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)

A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...

20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)

Kép: 20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)

A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...

20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)

Kép: 20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)

Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...