20150720 - Egy anyai pofon - Visky István

Az Egyesült Államokban utcai tüntetésekbe majd erőszakos zavargásokba torkollt egy emberjogi felvonulás. A rohamrendőrökkel összecsapó bandákba szerveződött fiatalok kitűnő alkalmat láttak a felfordulásban, hogy az unalmukban és céltalanságukban felgyűlt energiáikat a társadalomra zúdítsák, értelmetlen gyújtogatásokban, rongálásokban és a rendőrökkel való összecsapásokban élve ki indulataikat.

A nyugati társadalmakban lézengő és unatkozó fiatalok problémája önmagában is egy hatalmas kérdés, de a baltimore-i eseményekben egy másik – szintén lappangó – társadalmi probléma is előjött. Történt ugyanis, hogy a tüntetések idején egy éppen a környéken járó édesanya felismerte a tulajdon fiát a rendőrökkel összecsapó bandában. És bár a fiatalok bekötötték az arcukat, hogy a rendőrségi kamerák fel ne ismerjék őket, az anyai szív előtt nincsenek titkok, az édesanya ráismert – elméletileg iskolában levő – gyermekére.

Az édesanya a lehető legtermészetesebb és leginkább magától értető dolgot tette, odament nagykamasz fiához és lekevert neki egy anyai pofont, majd kiráncigálta a tömegből és egy újabb pofon kíséretében hazaküldte.

A nyugati világban nagy hangsúlyt kapott az elmúlt évtizedben a gyermekek jogainak védelme, a fenyítést, szülői szigort a lehető legkárosabbnak kikiáltva és még a szeretetteljes szülői pofont is a gyermek jogai ellen való szörnyű támadásnak tekintve. Gyermekek rendőrségi feljelentést tettek nem egyszer szüleik ellen a szigor vagy büntetés miatt, aminek következtében rendőrségi meghurcolás várt a szülőkre. Az iskolákban a tanárok nemhogy vonalzóval tenyerest, de még csak határozottabb számonkérést sem engedhetnek meg maguknak a diákokkal szemben.

A gyermekek fékevesztett jogainak védelmezésben elmerült nyugati társadalom most egyenes adásban láthatta egy helyénvaló, szeretetteljes szülői pofon jótékony hatását. A baltimore-i rendőrfőkapitány személyesen fejezte ki köszönetét a gondos édesanyának. Mert meg van írva: „Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.” És csak egy dologra kell már figyelni: a szeretet vastagabb legyen a vesszőnél.