20150730 - Titkos vágyaink - Turcsik Ferenc (ism.)

Rákerestem erre a kifejezésre: „titkos vágyaink” és arra jutottam, hogy alapvetően ez a kifejezés a mai közbeszédben semmi másra nem utal, mint elfojtott szexuális vágyakra. Pedig szerintem ennél sokkal többről is szólhat és szól is, ha azt mondjuk, kiejtjük: titkos vágyaink.

Kicsit kiszélesítve a kifejezés holdudvarát, számomra mindazon vágyainkat magában foglalja, amik valamiféleképpen megfogalmazódnak bennünk, de nem adunk nekik hangot, teret. Mint egyfajta néma sikoly ott vannak bennünk, de ki nem engedjük őket. Ketrecben tartjuk őket. Ami nehézséget okoz, hogy mit csináljunk velük, illetve mit csináljunk, ha a felszínre törnek. A titkos vágyakkal kapcsolatos alaptétel mégis az, hogy érdemes ezekre a ketrecbe zárt vágyakra odafigyelni, mert ha nem szembesülnénk velük, nagyon nehéz lesz a jövőben kezelni őket. Kezelni, azaz kontrollálni. A szembesülés egyáltalában nem azt jelenti persze, hogy akkor szabad utat is engedünk ezeknek a vágyaknak, hanem elsősorban azt, hogy magunk előtt nem takargatjuk már őket. Nem kell ezeket a vágyakat mindenképpen megosztanunk a nagy nyilvánossággal, de azt kell, hogy jelentse, hogy beismerjük: ezek igenis itt vannak bennünk.

A szembesülés után pedig fontos, hogy tudjuk: van felelősségünk abban, hogy mely’ vágyaknak engedünk és melyeknek nem. Vannak azok a vágyak, amelyeknek nem fogunk engedni, ezt el kell tökélni. Egy alkoholista, aki már nem iszik évek óta, szembesülhet egy-egy helyzetben azzal a vággyal, hogy milyen jó lenne csak most egy kupicával meginni. Azonban, ha tiszta szeretne maradni és nem akar visszaesni, akkor nem engedhet ennek a vágyának. Látja, tudja, hiszen, ha nem szembesül vele, akkor nem is tudja, hogy mivel kell megküzdenie, s majd egyszer, amikor talán a legkevésbé számít rá, akkor törnek elő ezek a vágyak. Valamikor, amikor még gyengébbnek érzi magát, mint amikor szembenézhetett volna a benne élő vágyakkal. Az elnyomás nem öli meg a vágyat. A szembesülés sem – ez igaz, de segít abban, hogy megtaláljuk az okát és a helyét, és ha kell, kérjünk segítséget.

Vannak persze azok a vágyaink is, amelyeken szintén a szembesülés segít. „Én mindig is egy nagy házat szerettem volna!” vagy „azt gondoltam, hogy nem lesznek nehézségek az életben...” – fogalmazódik meg sok hasonló a szívünkben. Nem azért, mert nincs elég eszünk ahhoz, hogy belássuk ezek irrealitását, hanem mert mindannyiunkban élnek olyan álmok, amelyek számunkra a tökéletességet jelentenék, de jelen pillanatban nem az életünk részei. Egy-egy döntéssel kizárunk más lehetőségeket. Ha elindulunk egy bizonyos cél irányába, akkor sem érünk oda rögtön. Ezekkel a vágyakkal nincs is semmi baj alapvetően.

Arra azonban hajlamosak vagyunk, hogy nem nézzük meg újra és újra, hogy miért is küzdünk és megéri-e vagy, egyáltalán reális-e. Ekkor jön a csalódottsággal való küzdelem – pedig nem is tudjuk már, miért is tart fogva ez vagy az a vágyunk, de fogvatart. Pont ezért szükséges szembenéznünk velük, hiszen akkor végre tudunk tenni valamit:

- vagy úgy, hogy akkor végre elinduljunk azon az úton, ami céljaink beteljesülése és elérése felé visz,

- vagy úgy, hogy megértsük és elfogadjuk azt, hogy miért nincs semmi értelme olyan dolgokra vágyódni, amelyek nem lehetnek az életünk részei.

Bármelyik is lesz, kezdtünk valamit a vágyainkkal. A titkos vágyak mutatnak valamit, utalnak valamire. Foglalkozzunk velük, hiszen az életünk boldogabb és teljesebb lehet nélkülük vagy általuk. Vagy azért, mert tényleg teszünk értük valamit, vagy, mert elindulunk afelé, hogy valós, igazi vágyaink legyenek, így megtapasztalva azt, hogy lehetünk boldogok akkor is, ha bizonyos immár nem titkos, felszínre hozott, leleplezett vágyaink nem teljesülnének is be.