20150801 - Házi kedvencek (2) - Kocsis Áron (ism.)

„Nálatok, laknak-e állatok…” a Kalálka együttes jól ismert dalának kezdő sora juthat eszünkbe. Vajon egyike vagyunk-e annak a több százezer embernek, akik a közel 2 millió kutya, vagy ennek számát jóval meghaladó macska, netán valamilyen más háziállat gazdái Magyarországon? Lehet, hogy nem is csak egyet, hanem akár többet is szeretünk, gondozunk otthonainkban. Ősi ösztönünk, hogy az állatokra ne csak, mint élelemforrásra tekintsünk, hanem, mint társra, esetleg munkatársunkra, mint akikkel megoszthatjuk hajlékunkat. Számos családban tagként, a közösség szerves részeként, a helyén kezelik az állatokkal kapcsolatos kérdéseket, ámde vannak szomorú kivételek is. Egy felcicomázott öleb vagy egy elhízott macska láttán felötlik bennünk, hogy az ősi ösztönök diktálta természetesség helyébe, mintha valamiféle rendellenesség költözött volna. Mintha a házi kedvencek, már sokkal inkább házi pótszerekké, házi bálványokká válnának! Már nem az állattartás öröme a lényeges, nem az jelenti a megelégedettséget, hogy gondoskodhatunk egy élőlényről. Az lett sokaknak inkább a fontos, hogy legyen valami, amit túlszeretve és túletetve el tudjuk fordítani figyelmünket az igazán lényeges dolgokról, ez pedig nevezetesen az emberi kapcsolataikkal való törődés. Valahol kisiklott az állatokkal kapcsolatos gondolkodásunk. Nem úgy, és nem azon a szinten kezeljük már házi kedvenceinket, amelyen az helyes lenne. Talán meggyűlöltük már a mellettünk élőt, vagy éppen mások hagytak bennünket magunkra és szükségünk van egy másik teremtményre, aki rezonál, válaszol szeretetünkre, szavainkra. Hiányzik, az emberi szinten megélhető érzelem ezért igyekszünk azt valahogy másképpen betölteni. Azt a szeretetet, energiát, amit embertársainkra fordíthatnánk vagy fordítanánk, inkább kedvenceinkre árasztjuk. A macskák által leginkább óhajtott eledel megszerzésével, a legújabb kutya divat követésével, vagy éppen a legmodernebb akváriumszellőztető beszerzésével igyekszünk lekötni magunkat, csak emberi szót ne kelljen szólni.

Nagy hiba, ha házi kedvenceinket esetleg a fentebbiek miatt tartjuk, mert pótlékot keresünk, mert ezzel akarjuk fontosságunkat kiemelni. Egy kutya vagy egy macska sem pótolhat homo sapiens kommunikációját és érzelmi kapcsolódást. Ma tehát, talán az lehet a kérdés, hogy „nálatok a helyükön laknak-e állatok”?