20150803 - Illik-e még rám Hamupipőke cipője? - Dr. Enghy Sándorné (ism.)

Megfogott ez a kérdés, mert boldogult ifjúkorom egyik angol óráját juttatja eszembe, amikor mosolyogtunk azon milyen komikusan hangzik, ha magyarra fordítjuk azt a kifejezést: ha a helyemben lennél = if you were in my shoes (szó szerint: ha a cipőmben lennél). S mivel én ugyanabban a cipőben vagyok ifjúkorom óta, megosztom gondolataimat az olvasókkal, hátha valakinek hasznára válik.

A cipő

Amikor bemegyek egy cipőboltba, körülnézek. Ha tetszik egy cipő felpróbálom, aztán elmegyek egy másik boltba, ott is körülnézek, keresgélek, míg meg nem találom azt, ami illik hozzám, az alkalomhoz, melyhez éppen cipőt keresek. Válogatok kedvemre, s ha megfelelő a mérete, az ára, megvásárolom és hazaviszem. Először csak ritkán és rövid ideig viselem, mert merev, kicsit szorít, és nagyon vigyázok rá, hogy minél tovább megmaradjon épen és szépen. Amikor kényelmesebb, gyakrabban veszem fel. De így is előfordul, hogy feltöri a lábam, ami fáj egy ideig, s ha meggyógyult, akkor tudom ismét hordani kedvenc lábbelimet. Eszembe sem jut, hogy eldobjam, mert tudom, hogy ez múló állapot, s ezért a kis kellemetlenségért nem kellene megválnom attól a cipőtől, amit már megszoktam, ami bevált, ami még sokáig meg fog örvendeztetni használata során. S ha évek, évtizedek után használhatatlanná válik, fáj elszakadnom tőle.

A házasság

Amikor az ember ifjú és társra vágyik, sokáig válogat. Ismerkedik, beszélget, akár flörtöl is, és ha találkozik valakivel, aki megtetszik, aki illik hozzá, aki megfelel minden tekintetben, azzal összeköti az életét. A házasság kezdetekor vigyázunk egymásra, keressük a másik társaságát, fontos a társ szava, véleménye, fontos a békesség, a harmónia, még ha olykor háttérbe is kell magunkat szorítani. Aztán jön a megszokás, a csendes, békés élet, amit néha megzavarhatnak kisebb-nagyobb konfliktusok. Eszünkbe sem jut, hogy véget vessünk a házasságnak, hiszen a viták a fejlődés mozgatórugói, ezzel is alkalmat teremtenek a csiszolódásra. S amikor az ember egyedül marad, szomorúan veszi tudomásul, hogy társa helyett a magány, a fájdalom, a hiány marad vele.

Tanulság

Milyen egy házasság?

Ha hirtelen fellángolás, anélkül, hogy tudnánk ki a másik és milyen, akkor csak az együttélés papírral szentesített formája, és mint ilyen, nem lehet tartós.

Ha önző emberek szerződése, akkor nem a szeretet, hanem az ÉN az úr, és azért, hogy az egyéni érdekek érvényesülhessenek, akár a boldogságról is készek az egoizmus miatt lemondani – ez a házasság vége.

Ha tudatos döntés a házasság, a másik vállalása olyannak, amilyen, akkor tartós, és akkor illik az emberre még sok évtized után is.

Összefoglalás

Miért illik rám még most is a régi cipő? Egyrészt azért, mert egykor illett, másrészt azért, mert vigyáztam rá, hogy épen maradjon, legfőképp pedig azért, mert nem dobtam el, ha időszakosan kellemetlenné, fájdalmassá vált is a viselése.

Másra is csak akkor fog illeni Hamupipőke cipője, ha úgy él, mint Hamupipőke: elfogadva a jót, megbékélve az időszakos rosszal, remélve, keresve és munkálva azt, ami jobbá tesz.

Mindenkinek tanácsolom, hogy próbálja ki. Érdemes!