20150813 - Cili néni és Jani bácsi - Fábián Tibor (ism.)

„Cili néni és Jani bácsi 50. házassági évfordulójukra készülnek! De önhibájukon kívül nagy bajban vannak. Egy csöppnyi, nyári faházban élnek, a tüzelő elfogyott, a víz elfagyott! Nincs ivóvíz, nincs fürdés, mosogatás, nincs WC.

Ezen szeretnénk változtatni! Nincs bankszámlaszám, nem kell pénzt küldeni, nincs emelt díjas SMS, nem utazunk a pénzedre! Két órát szeretnénk kérni az életedből! Most szombaton Szigetmonostoron 13-15-ig!

Szedünk a Duna parton uszadékfát, felvisszük Cilinéniéknek, felaprítjuk, felhasogatjuk, bepakoljuk a fáskamrába, majd Jani bácsinak boldog születésnapot kívánunk és szépen csendben hazamegyünk.

Ha ráérsz szombat délután, nagy szeretettel várunk. Részt venni lehet, megosztani javasolt!

Köszönjük előre is! Egy Baráti Kör.”

Eddig az idézet. A fenti felhívást a világháló egyik közösségi oldalán olvastam, és megvallom, őszintén meglepődtem. Ez komoly? Ez igaz? Nem átverés? Tényleg vannak még ilyen közösségek, akik felvállalják a senkinek sem kellő embereket?

Hiszen annyi becsapott emberről hallani, s nekünk is megvannak a saját történeteink, amikor kihasználták jóhiszeműségünket.

Az internetes felhívásokra meg kétszeresen is ferde szemmel nézünk. Nem csoda. Adathalászok és vírusok rejtőznek meg beteg kisgyermekek fotói mögött.

Csak a pénzünk kellene! – mondják sokan, akik a maguk bőrén tapasztalták meg a jóhiszeműségükkel való visszaélést.

Mi a megoldás? A teljes visszahúzódás? Bújunk el otthonunk páncélajtaja, az érzelem nélküli tekintet mögé?

A választ egyik kollégám adta meg számomra pár éve. – Tessék, vegyél egy féldecit belőle – nyújtott oda némi aprót, egy ittas állapotban lévő hajléktalannak.

Nem botránkozott meg a látványon, nem kérte ki magának, hogy egy részeg hajléktalannak pénzt adjon. Nem hárította el a kérést, hogy amúgy is az első kocsmában köt ki a pénze. Nem kezdett el filozofálni, a jól öltözött ember mentegetőzésével, hogy biztos saját hibájából jutott az illető az utcára, és így tovább.

Van az, hogy a bajba jutott embernek nem erkölcsi szónoklat kell, még csak nem is Biblia, hanem pár szó és párszáz forint. Ha már egy életet nem tudunk megváltoztatni, valami jót mégis oda tudunk vinni. Például azzal, hogy megállunk az előtt, aki mellett ezrek mennek el.

Próbáljuk ki, számunkra is jó érzés lesz. A lélekben olvadni kezdenek a jégcsapok.