20150828 - Természetes nyugtatók - Sipos Brigitta (ism.)

Néhány éve idős házaspár volt a vendégem. Egyik gyönyörű délután Mihály bácsi leültetett maga mellé a tornácon lévő padra, és megkérdezte: Szoktál ide időnként kiülni és gyönyörködni az elibéd táruló látványba? Lelkiismeretesen bevallottam be: nem. Erre ő a következőt mondta: szüksége van erre a testednek és a lelkednek is. Mély nyomot hagyott bennem ez az egyszerű jelenet, s azután többször is leültem arra a padra, jó volt nyugtatónak, békítgetőnek. S nem egyszer lett a gondolatok rendezésének a helyszíne. Azóta bár elköltöztem arról a helyről, de mindig igyekszem keresni egy-egy padot, ahol láthatok olyat, ami természetes, egyszerű, zöld, idegnyugtató, ahol kifújhatom magam és ahol szinte kívülről szemlélhetem az életet, a világot.

Annyi a rohanó ember, aki csak átsuhan az életen és az élet is ő rajta. Szüksége van, igaza van Mihály bácsinak, a testnek és a léleknek is arra, hogy olykor, amikor úgy érezzük, akkor is, ha ezer a dolog, meg-megálljunk, körbenézzünk és erőt, reménységet merítsünk abból, ami körülöttünk van.

A természetben élő embernek kevésbé van szüksége nyugtató tablettára, mert ő ezt beveszi a virág illatával, az ágak növekedésével, a szépen meg-megújuló természettel, a kikelt vetés learatásával. Munkájának folyamata azt erősíti meg, hogy egyszer minden meghozza a maga gyümölcsét, néha többet, olykor kevesebbet. De a vetés után van aratás. Az eső után megújul a természet, kizöldül a fű.

Erdőket, virágoskerteket, mezőket, réteket azonban az is láthat, akit a hétköznapok a négy fal közé szorítanak, csak venni kell a bátorságot arra, hogy ki-ki időt szakítson e természetes nyugtatókkal való élésre.

A mai ember környezete: a betonfalak és zsúfolt autóutak, a nagy bevásárló központok és óriási parkolóik gyakran inkább felzaklatják, idegesítik az egyébként is megterhelt egyént. De egy pici virág, amelynek növekedését, virágzását napról napra megfigyelhetjük, mégis képes mosolyt varázsolni a gondterhelt arcokra és derűt csempészni még a borús szívekbe is. 

Mert az erdőkben, parkokban, kertekben, balkonokon az apró szirmok, a lazulást segítő zöld tónusuk mind-mind Isten ujjlenyomatai, kézjegyei és ekként természetes nyugtatók az ember számára.