20151020 - Vörös Éva - A Mindenható tűsarkúban (midrás)

Egy magát teológusnak valló fehérnép, amikor a Mindenható színe elé került, meg sem várva, hogy az Égi Hatalmasság szóhoz jusson, nyomban kérdést intézett hozzá:

- Mondd Uram, melyik előadásom tetszett Neked a legjobban azok közül, amelyeket Rólad tartottam? Egyik lelkészkollegám ugyanis megfenyegetett azzal, hogy a papok kárhozatváltozata az lesz, hogy a pokolban éjjel-nappal saját prédikációjukat kell hallgatniuk. Igaz, számomra már az is reménykeltő, hogy most itt, a menyországban szót válthatunk, nos?

Kisvártatva a Mindenható felnevetett, és ezt válaszolta:

- Hát mit mondjak? Amikor 2015 őszén belehallgattam a telefonbeszélgetésetekbe, és megtudtam, hogy „a Mindenható tűsarkúban” címmel jelenek meg a plakátokon, hát aznap „you made my day.” Olyan jó volt végre hangosan belenevetni ebbe a sok nyomorúsággal, háborúval tarkított világba, ahol az angyalaim már alig győzik a könnyek felitatását!

Meg aztán el sem hiszed, mennyire unom már a szakállas öregúr-változataimat! A világért be nem tenném a lábamat a leghíresebb földi képtárakba, mert ha végignézem a rólam mintázott öregurakat, a végén az jön, hogy felterjesszem a kérvényemet (magamhoz) valamilyen exluzív öregotthoni férőhelyért.

Szóval olyannyira inspirálónak találtam a címet, hogy gondoltam, rögvest fel is próbálok néhányat. Kiválasztottam a legmenőbb cípőáruházat, és magamhoz szólítottam a topmenedzserét – akinek nem nagyon akarózott még hozzám költözni, és nehezen értette meg az új lakcímét –, de kértem, hogy feltétlenül hozzon magával legalább három pár tűsarkút: egy rózsaszínt, egy pirosat és egy aranyszínűt.

Amint megérkezett, és felpróbáltam: Hű, a Mindenségit! – szaladt ki a számon. Rögvest ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megpaskoljam Medici Katalin pofikáját*, és a fülébe súgjam: „Te aztán tudod, mitől döglik a légy!”

Aztán persze gyorsan eldugtam a cipellőket, nehogy valamelyik kíváncsi angyal meglelje, aztán őreá is rájöjjön a tűsarkú bolondéria! Még a végén társaival együtt kitalálnák, hogy ki akarnak vetkezni a semlegességükből, mert nőnek lenni olyan jó! 

*Megjegyzés: Állítólag ezt a már az egyiptomiak is által használt lábbelit ő húzta fel először az esküvője alkalmával, és hozta divatba Európában.