20151114 - Édes élet - édes élet? - Kónya Ákos (ism.)

Az ember - járva a kórtermeket -, lépten-nyomon belebotlik a mai kor egyik népbetegségének, a diabétesznek az áldozataiba. Rohanó világban élünk, megváltozott az életritmusunk, nincs időm – halljuk úton-útfélen. A statisztika azt mutatja, hogy édessé akarjuk tenni az életünket. Nemcsak lelkileg táplálkozunk mindennel, amit a reklámok, a média elénk adnak, hanem testileg is úgymond „nyomjuk magunkba a szénhidrátokat.”

Ennek következtében, 2005-ben már több mint 500 000 ember szenvedett cukorbetegségben. Az édessé tett élet, hamar keserűbe fordulhat. Tünetei lehetnek a fáradtság, farkasétvágy, állandó szomjúság és ennek következtében nagymértékű ivás, bőrviszketés. Tönkremennek az erek, romlik a látás. Pedig lenne megoldás.  Keveset mozgunk, mondják a szakemberek. Heti két alkalommal egy-egy séta, úszás, futás sokat segíthetne. Van, ami nem kerül pénzbe.

Sokan traumaként élik át azt, amikor kiderül, cukorbetegségben szenvednek. Főleg, ha már a tabletta sem segít, hanem át kell állniuk arra, hogy inzulinnal szúrják magukat. Azonban a modern gyógyászat sokat segít, hogy legyőzzük ezt a bajt. A legkevésbé van időnk arra, ami igazán fontos lenne: Lelkileg megpihenni, meditálni, elcsendesedni, imádkozni. Az is segítséggé válna, amiről a költőnő, Túrmezei Erzsébet így ír:

                 „Most nem sietek,

                  most nem rohanok,

                  most nem tervezek,

                  most nem akarok,

                  most nem teszek semmit sem

                  csak engedem,

                  hogy szeressen az Isten.”

Tapasztalom, hogy sok esetben, amikor belépek egy kórterembe, s a beteg jelzi, hogy „kiugrott” a cukra, az esetek nagy többségében, ha megkérdezem, hogy volt-e valami stresszhelyzet, történt valami hirtelen váratlan esemény az életében, a válasz általában: Igen. A megelőzés az lenne, ha átértékelnénk az életünket, azt, ami igazán fontos, az élő Isten keresése jóval előre kerülne. Talán elkezdenénk másoknak örömet szerezni, nemcsak édességgel, hanem bátorító „édes”-kedves szavakkal. Megvallva, hogy az élet szépsége abból a szépségből fakad igazán, ami kívülről–felülről jön, s hogy a boldogság a boldogság forrásától származik. Érdemes a diabétesz világnapján ezen elgondolkozni és lépni a lelki, testi egészség felé.