20151127 - Gyorshajtás - Arany Barbara (ism.)
Divat, elvárás, nyomás - ki hogyan éli meg -, hogy haladni, menni csak gyorsan lehet. Mert aki nem elég gyors, az lemarad, kimarad, nem elég hatékony...
Néha olyan jó száguldani; érezni, hogy szabad vagyok, hogy erőm teljében vagyok, hogy haladok. Hogy a magam ura vagyok.
Éppen ezért tűnik sokak számára kegyetlennek, mi több igazságtalannak, hogy holmi színesfémtáblák és pénzbírságok akadályozzanak meg ebben az élményben. S fel is merülhet a kérdés, hogy mégis mi indokolja a gyorshajtás, a gyors haladás akadályozását? Miért jó az valakinek, hogy ha én nem haladhatok?
S itt jön az apró csavar. A gyorshajtásnak nem a megakadás, a megrekedés, a megállás az ellentéte csupán. Lehet nemcsak gyorsan, hanem közepesen, vagy éppen lassan haladni is. Lassan, de biztosan. Igen, erre fel lehet hördülni: miért kellene lassan menni, ha éppen úgy a lovak közé lehet csapni és úgy lehet igazán haladni?
Igen, ma divat, elvárás, nyomás - ki hogyan éli meg -, hogy haladni, menni csak gyorsan lehet. Mert aki nem elég gyors, az lemarad, kimarad, nem elég hatékony, szóval a süllyesztőbe kerül. De felmerül a kérdés, hogy feltétlenül együtt kell-e haladni a fősodorral? Mi történik akkor, ha nem gyors, hanem alapos a hajtás? Ha lassan, de biztosan, ha lassan, de alaposan haladok. Mi történik akkor, ha csökken a sebesség, de növekszik a perspektíva? Ha távolság, centik, kilók, forintok helyett a minőségre koncentrálunk? Talán akkor jobban érezhetjük, hogy nemcsak hajtásban, hanem haladásban is részünk van. Előbbre jutunk és mélyebbre is. Megfontolandó csere.
Néha táblák kellenek, amik kőkeményen lassabb haladásra kényszerítenek. Változtatásra, hogy észrevegyük, ami mellett addig elrohantunk. Emberek, pillanatok, múlandó vagy éppen állandó szépségek mellett. Egy bölcs ember egykor kimondta: "Mindennek megvan a maga ideje." Nem mondom, hogy sohasem kell magunkat gyorsabb tempóra ösztökélni, noszogatni, hogy haladjon végre a szekér. De azért tisztában kell lenni a gyors tempó, a gyorshajtás veszélyeivel. Rohanás közben sok mindenre nem jut idő, sok élmény-pillanat, ami már nem jön vissza többet, elveszhet.
Lehet, hogy nem is olyan rosszak a sebességkorlátozó táblák, és különösen egy veszélyes, beláthatatlan kanyar előtt?
Letölthető hanganyagok
Napi útravaló
20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál
Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...
20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)
A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...
20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)
A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...
20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)
Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...





