20151221 - Ég a negyedik gyertya - Elek György (ism.)
Aranyvasárnap meggyúlt a negyedik gyertya is az adventi koszorún. Még mindig tart a várakozás, de az Advent decemberi csendje hatalmába keríti az embert, nincs bizonytalanság az érkezés felől, biztosak vagyunk, hogy eljön, amit várunk, eljön a karácsony...
Aranyvasárnap meggyúlt a negyedik gyertya is az adventi koszorún. Még mindig tart a várakozás, de az Advent decemberi csendje hatalmába keríti az embert, nincs bizonytalanság az érkezés felől, biztosak vagyunk, hogy eljön, amit várunk, eljön a karácsony. Sorra elégnek a gyertyák, meleg kalács illata tölti be életterünket, lelkünkben fehéren hull a hó, felvesszük ünneplő ruhánkat, mert így illik várni az Angyalt. Az üzletekben hatalmas tolongás, mindenki ajándékot vásárol, meglepetést készít szeretteinek, tele vagyunk külső csillogással, csillagszórófények cikáznak, de vajon felkészítettük–e a lelkünket is a Megváltó befogadására? Megsokasodnak a tennivalók, kitakarítjuk a lakást, ünnepi ételeket, süteményeket készítünk, karácsonyfát díszítünk, megvásároljuk alá az ajándékokat, tehát minden kész van, minden készül. Sok a dolgunk, és épp a lényegre nem maradt időnk, hogy lelkünket is megtisztítsuk, hisz Krisztus nem a tiszta szobába akar belépni, ő a lelkünk ajtaján kopogtat, és bizony nagyon sokan nem készültünk fel a vendégfogadásra. Nem tudunk ajtót nyitni, vagy már az ajtónkat is befalaztuk? A betlehemi csillagot köd, felhő takarja el, nem mutat utat vándorló életünknek.
De sohasem késő megtenni az első lépést. Halljuk meg a kopogtatást lelkünk ajtaján, mely nem tolakodó. Lágyan, finoman, rezzenés-szerűen hangzik. Nézzünk szembe önmagunkkal, és az ajándékok mellé tegyük oda a szívünket is, hogy általa igazi értéket adhassunk. Hogy mélységében érezhessük meg a megváltó szeretet ünnepét, az általunk befogadott Krisztus örök parancsolatát, hogy általunk is jobbá váljék a világ. Úgy osztogass, hogy minden sokszorosan térül meg benned, és meggyújtott gyertyád lángja így áraszt igazi fényt, meleget. Világítsanak a belső fények, életed befogadó jászollá váljék, hogy tebenned is megszülethessék a Krisztus, hisz odakint zúzmarás, érzéketlen a világ, megfagyott könnycseppek várják lelked gyertyáinak szeretet–melegét. Legyen áldott az ünnep, lobbanjon fel bennünk a szeretet, a megbocsátás, a tiszta békesség! Mert ez az igazi ajándék.
Letölthető hanganyagok
Napi útravaló
20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál
Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...
20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)
A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...
20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)
A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...
20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)
Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...





