20151222 - Angyali költségvetés készítés - Vörös Éva (ism.)

Levélírás az angyalnak. Kevés olyan gyerek van, aki ne próbálkozott volna ezzel a műfajjal. Ami a pedig a szöveg hosszúságát illeti, ezúttal az apróságok lelkesedése és a szülői rémület-fokozódás egyenesen arányos.

Így történt ez a négy-gyerekes családban, amikor a középső gyermek nekiült, és hosszan sorolta az angyalnak, mi mindennel tudnák őt ezek a szárnyas fehérségek karácsonyra meglepni. A gondosan teleírt papírlapot egyre nagyobb aggodalommal figyelte az édesanyja, míg végül nem állta megjegyezni: „Ne kérj olyan sok mindent az angyaltól, mert ahhoz nekünk is hozzá kell járulnunk, és mostanság nincs olyan sok pénzünk.” Ennél a pontnál a nagyobbik gyerek is bekapcsolódott a beszélgetésbe, és komolyan az anyjának szegezte a kérdést: „Mondd, anya, ti havonta mennyit kell fizessetek az angyalnak”?

Bizony fogas kérdés ez az úgynevezett emberi hozzájárulás az angyali jótékonykodáshoz! Ki ne tűnődött volna már azon, miért is olyan hiperaktívak az angyalok éppen az év végén, amikorra már kifogytunk az erőnkből és a pénztárcánkat is felemészti a melegedésre és világításra költendők? Meg aztán, hogy is vagyunk ezzel az illik ajándékozással? Teljesen magunkra kell vállalnunk az égiek jóságát, hogy ebből legalább karácsonykor látszódjon meg valami? Ha nem is az egész világon, de legalább körülöttünk? És ilyenkor kinek is kell, kit is pótolni?

A gyermekek hitébe gond nélkül belefér, hogy a felnőttek besegítenek az angyali ajándékosztás zökkenőmentességébe. Vajon a nagykorúak gondolkodásába is bekéredzkedhetnek-e az angyalok? Mert, amikor egy társaságban arról beszélgettünk, kinek sikeresebb a karácsonya: az egyedülállónak vagy a családosnak, kiderült, hogy olykor szinte válogatás nélkül mindkét tábort agyonnyomja a felelősség, hogy összehozza a békés, szép ünneplést. Emberfeletti feladat olykor az egész évben mélyített lövészárkokat egy szempillantás alatt legalább szentestére betemetni! Na, és ha az évek során kiestünk az egymás elviselésének, sőt szeretésének gyakorlatozásából, hogyan is fog összejönni a szép családi együttes ünnepi fellépése? A szerető összeborulás? Legalább a halászlé kanalazgatása közben? Melyikünknek van „lélekjelenléte” az ünnepcsinálás buzgalmában, vészhelyzetekben odasúgni az ügyeletes arra járó angyalnak: most rajtad a sor, lépj, szólj közbe, különben romba dől a karácsonyozás!

Talán mégsem csak amolyan buta gyermeki kíváncsiság érdeklődni a havi angyal-apanázs felől? Lehetséges, hogy erre az ünnepi vésztartalékra leginkább azok számíthatnak, akik már korábban is rendszeresen bepótoltak az angyali jótékonykodásba!