20160305 - Pénz, megélhetés (felélni) - Turcsik Ferenc (ism.)

„A pénz hatalom.” „A pénz nem boldogít.” „Pénz beszél, kutya ugat.” – valószínűleg mindenkinek eszébe jutnak még ezeken kívül is olyan szólások, amelyekben a pénz szerepel. Az, hogy ezek a köznyelvben a legtöbbet használt kifejezések közé tartoznak, azt (is) jelenti, hogy a pénznek helye van az ember életében. A mostani és a következő két napon a pénzről és a megélhetésről elmélkedünk – reméljük, hogy együtt.

Gyakran elhangzik, hogy a pénz nem boldogít. A pénz nem fontos. Akiknek nincs, jól tudják: Ezt legtöbbször azok mondják, akiknek momentán - van. Amikor van, akkor nem fontos. Amikor megtehetem azt, amit akarok – akkor nem hiányzik. Így persze könnyű Jónásként leülni a tökinda árnyékába és megszólni a bűnös Ninivét. Azonban, amikor a kukázókat nézzük – vagy talán egy vagyunk közülük; ha munkanélküliek, hajléktalanok vagyunk, – ha a társadalom használhatatlannak és selejtesnek minősített, akkor tudjuk, hiszen a saját bőrünkön érezzük: a pénz igenis helyet kér az ember életében.

Amikor az emberi egzisztencia kiteljesedéséről van szó, vagy szeretnénk önmagunkat megvalósítani – kétségkívül szükséges, hogy némi anyagi háttere is legyen próbálkozásunknak. Erőfeszítéseink megkoronzásaként pedig a munka egyik jól megérdemelt gyümölcse az anyagi javadalom: a fizetés. És ebben nincs is semmi olyan, ami miatt fel kellene háborodnunk. Ez az élet rendje – mondhatjuk.

Azonban a túlzott vásárlási és ilyenformán gyűjtési és halmozási vágy már nem a legjobb tanácsadók – mégis sokan hallgatnak rájuk. Amikor már a pénz irányít, s megteszi azt, amit nem tud – azaz: jobb embert farag belőlünk, mert mostmár megtehetem, hogy autóm legyen, DVD-m, menő ruhák, jó cipők és a legújabb divatot követő farmerek… akkor baj van. Amikor a pénz csak arra való, hogy feléljük, akkor alapvetően csak mi hisszük azt, hogy feléljük – közben pedig a pénz fantoma nagyra nyitott óriás szájával bennünket él fel, és velünk együtt nem csak a magunk, hanem mások életét is. Felélni és csak halmozni… csak azért, hogy legyen… csak azért, mert másnak is van…lehet, hogy neki szüksége is van rá…ellenben nekünk nincs…mégis megszerezzük…miért?...Hát, hogy legyen!...Nem logikus?

Talán nem annyira…talán nem kellene kívülről irányított embereknek lennünk…hanem sokkal inkább belülről irányítottaknak. Vajon hagyjuk-e, hogy a konzumerizmus nagy vérszomjas szörnyetege minden különösebb gond nélkül felfaljon? Vajon szabad folyást engedünk-e annak a hatalmas hatalomnak, amit úgy hívnak, hogy pénz? – akár azért mert van, akár azért mert nincs...