20160423 - Sikeresség (3) - Tarsoly Eszter (ism.)

Sok sikert! – mondjuk a vizsgára induló gyermekünknek, szívből kívánva, hogy eredményesen adjon számot tudásáról. Ugyanígy búcsúzunk a házastársunktól is, amikor meghallgatásra megy, mert mi is arra vágyunk, hogy megkapja az áhított munkát. A sikervágy tehát ebben az esetben egy másik embert tűz ki alanyul: nem önmagam, hanem az embertársam felé irányul.

Ez a sikeresség nem egyszeri, hanem folyamatos eredményesség, amely mind az egyénnek, mind egy közösségnek feltétlen biztonságérzetet és magabiztosságot ad. Ehhez nem elég egy nap sikere, mert a holnap azt már rég elfeledi, hanem kell egy határozott, tiszta célú életvitel. Nem a magam, hanem a környezetem érdekeinek szem előtt tartása

Ez a fajta siker tehát közösségorientált és sokkal inkább nevezhető eredményességnek, mint sikernek. Nem a magam sikere lesz, hanem mindazoké, akik hozzásegítenek a kitűzött célok eléréséhez. Ezek a célok pedig nem elsősorban az én céljaim, hanem annak a közösségnek a céljai, amely azt szeretné, hogy én is jól érezzem magam. Mert ahogy én másnak sok sikert, minden jót kívánok, úgy kívánják nekem is ugyanezt.

Ilyen értelemben tehát igenis beszélhetünk sikerről, még ha annyira idegenkedünk is ettől a kifejezéstől. Mert az ilyen sikerbe nem lehet belebukni, ez a sikeresség nem ítél magányra, ez a fajta siker nem pillanatnyi állapot, hanem a közösen elért eredmények és sikerek hosszú folyamata.

Van tehát sikeresség? És ha van, valóban azt jelenti-e számunkra, amit jelent?

Igen, van sikerre vitt feladat, van sikerre jutó cél. Igen, van és lehet eredményes egy kezdeményezés, egy vállalkozás.

Igen, van sikeresség, ha végre sikerül megértetnem magammal és másokkal is, hogy ennek egyetlen feltétele az, hogy mindezt nem önmagam, hanem a környezetem javára is akarom.