20160427 - Magány - György András (ism.)
Kora hajnalban ébredt, kiverte a víz, az átizzadt ágynemű alatt pedig fázott. Álmában felkavarodott emlékei összekeveredtek, valószínűtlenül ugrált közöttük, egyetlen közös pont hatott rá dermesztően, a magány...
Kora hajnalban ébredt, kiverte a víz, az átizzadt ágynemű alatt pedig fázott.
Álmában felkavarodott emlékei összekeveredtek, valószínűtlenül ugrált közöttük, egyetlen közös pont hatott rá dermesztően, a magány.
A fürdőszoba tükréből megviselt arc meredt rá: - a forró zuhany majd segít. - gondolta, és fél órán keresztül mozdulatlanul állt a párás fülkében, közben birkózott a magánnyal, mint valami állandó ellenféllel.
Egész eddigi életében zajlott ez a küzdelem, hol ő, hol az kerekedett felül, és most is érezte, hogy akár sikerül maga alá gyűrni, akár nem, nincs ereje rá, hogy véget vessen neki.
- Miért? - bokszolt bele a csempébe kilátástalan indulattal. - Miért nem lehet ennek véget vetni?
Egykor volt közeli barátai, akik előtt nagy ritkán előhozta a témát, bíztatták, hogy majd jön valaki, az egyedüllét nyomai is eltűnnek, mint az árnyék a nappali fényben: - De nem jött senki. - nyögte maga elé. - Senki. - és előkerültek vele együtt öregedő érvei, vádjai azokkal szemben, akik felelőssé tett az égető érzésért.
Törölközőjével letörölte a párás tükröt, és aprólékosan végignézte magánytól görbülő vonásait: - Mintha valami belülről húzná, feszítené arcán a bőrt, és kímélet nélkül szaporítja a ráncait...
Felöltözve állt az ablak előtt, és a függönyt fogva nézte a lassan éledő utcát, az elhaladókra gondolt, akik mind hordanak a ruhájuk alatt egy-egy sorsot, tele sebekkel és fájdalmakkal.
Ő a magányt hordja magában, ez a felismerés megfogta, mint valami magvas gondolat, amiről sejti az ember, hogy általa közelebb jut a megoldáshoz.
Az tény, hogy ereje nagy részét a magánynak köszönheti, hiszen gyerekkorától edzi a lelkét, hatalmas erőfeszítésekre késztette eddig is, és emiatt tulajdonképpen hálás is lehetne, amiért sokat bír.
- Értelmetlen tovább lázadni "hűséges" társa ellen, meg kell barátkozni vele, Aki a sorsa fölött őrködik, az úgyis tudja, hogy "nem jó az embernek egyedül lenni", Ő majd megoldja. - az ujjai önkéntelenül elengedték a függönyt, és lement reggelizni.
Letölthető hanganyagok
Napi útravaló
20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál
Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...
20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)
A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...
20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)
A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...
20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)
Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...