20160528 - Felelősség a világért - Turcsik Ferenc (ism.)

Egyre több szó esik a környezetvédelemről. Egyre több felhívást, reklámot láthatunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk óvni világunkat, pl. a szelektív szemétgyűjtéssel. Azonban ez ma még úgy tűnhet, mint egyfajta „úri hóbort”, ami csak a társadalom felső tízezrének lehetne a heppje. Pedig nem kellene, hogy csak az övék legyen.

Az, hogy mi, itt és most élhetünk, az annak is az eredménye, hogy a korábbi generációk – még, ha tudattalanul is –, őrködtek  világunk felett. Vagy legalábbis nem rombolták annyira, mint mi, „civilizált emberek”. Amikor az új európai éra gyümölcseiről beszélünk, akkor nagyon ritkán tesszük ezt a környezetvédelemmel, világunk megóvásával kapcsolatban. Sokkal inkább arra gondolunk, hogy több pénzünk lesz és jobb kocsink; vagy arra, hogy az életünk kényelmesebb lesz; arra, hogy új számítógépre tegyünk szert, új házimozira – a  teljesebb élmény kedvéért… és miért ne, hiszen egy sokáig elzárt világban élő ország, s annak polgárai, szeretnének kinyílni, szeretnének hozzájutni azokhoz a javakhoz, amelyek korábban tőlük elzárva léteztek.

Az a kérdés azonban semmiképpen sem söpörhető le az asztalról, hogy ezt hogyan tesszük. Hiszen nekünk is kell gondolnunk az utánunk jövőkre. Kell arra gondolnunk, hogy miből, hogyan és milyen körülmények között fognak élni. Nem csak a kemény munka, a helyes életvitel, hanem a helyes viszonyulás is fontos. A helyes viszonyulás mások felé, de a helyes viszonyulás világunk felé is. Óvni, védeni, takarékoskodni és minél kevesebbet rombolni: talán ez lehetne a röviden összefoglalt életprogramja a XXI. század emberének, hogy ne csak kusza homály legyen az, hogy mi lesz „holnapután”. Holnapután, amikor mi már nem élünk… de gyermekeink és unokáink igen. Holnapután, amikor mi már nem romboljuk a környezetet…, de annak hatása, amit mi tettünk, akkorra érezhetővé válik. Holnapután, amikor – a mai életfolytatásunk következtében - kérdésessé válhat az élet világunkban.

A jövő akkor válik tervezhetővé, akkor válik lehetőséggé és nem szomorú véggé, ha odafigyelünk, ha felelősségünket a jövő és a következő generációk felé is felvállaljuk.

Gondolkodjunk el ezen… annál is inkább, mert nem csak az utánunk jövők, hanem már a mi életünket is befolyásolja az, hogy a jelenben hogyan döntünk...