20160604 - Kisebbségben - Kovács József (ism.)

Hogy ki van kisebbségben, azt bárki könnyedén meg tudja fogalmazni. A kisebbség különbség. Olyan különbség, amelyet kevesen képviselnek. Mégis, valószínűleg a média hatására, rögtön valamely etnikumra gondolunk a kisebbség kapcsán. Mintha csak egy népcsoport lehetne a különbözőség állapotában. Mintha nem volnánk valamennyien – más-más okok miatt, kisebbségi helyzetben. Vagy volna valaki, aki mindig azt gondolja, mint a többiek, mindig azt teszi, mint mások, úgy él, úgy beszél, úgy Van, ahogy a többiek? Megesik, hogy a gyermekem – a barátaival együtt elmaradottnak ítél. Kisebbségben vagyok. Megesik, hogy a szüleim – és rokonaim túl „modernnek” tartanak. Kisebbségben vagyok. A szomszédok túl soknak találják a virágokat a kertemben, vagy éppen túl kevésnek, túl zajosnak éreznek, vagy éppen túl halknak, a munkatársaim strébernek gondolnak, vagy éppen lustának. Kisebbségben vagyok. Kinéznek, megnéznek, átnéznek, lenéznek, kibeszélnek, megbeszélnek, átbeszélnek, lebeszélnek. Mindez miért? Mert egyedül - vagy kevesen - vagyunk gondolatainkkal, beszédünkkel, az életünkkel. „Tedd másként! Állj át!” - záporozzák mindenfelől a feladásra buzdítók. Valóban. Könnyebb lenne. Menni a tömeggel, rendületlenül, élni arctalanul és harctalanul. Mert fárasztó szembeszállni. Mert nehéz kiállni. Mert, mert… És feladom, megadom, átadom magam. Érdemes? Hol maradok akkor én? No persze nem vagyok tökéletes. Gondolhatom, mondhatom, sőt, gondolom, mondom is sokszor rosszul. Ezért fontosak mások észrevételei. Meghallgatva és megköszönve a kritikát, változtatni is képes vagyok. De a Bólogatójánosok körét nem érdemes gyarapítani. Van, amit a lelkemmel, szívemmel érzek, hogy Jó. Mert szeretet van benne. Mert élet van benne. Kisebbségben vagyok tőle, de én tudom: ez a Jó Út. Csak így lehet élni. Csak így érdemes. Vagy azért, mert majd az idő dönti el egy döntés, egy különbség értékét. Más korok, más eszmék másként értékelnek, elég csak híres nagy költőinkre gondolnunk, József Attilának például a leghíresebb és talán legfontosabb kötetéből a „Nagyon fáj” címűből alig fogyott megjelenése idején. Most különleges értéket képvisel, akkor alig értékelte valaki. Kisebbségben lenni jelenthet veszélyt – példánknál maradva József Attilát, a nagy költőt haláláig kínozta az elismerés hiánya és ez kihatott egész életére, de művészetével nem fordult szembe, maradt olyannak, amilyen. Sok negatív csengésű szóval illethetnénk, eggyel nem: hogy ne lett volna őszinte. Mert kisebbségben lenni a szembenézést, az őszinteséget is jelenti. A különbségeket elismerjük, de nem értékeljük túl. Kisebbségben lenni azt jelenti: tisztelem a többség véleményét, sőt: demokráciában el is fogadom-végrehajtom. De tudok arról és ezt mások előtt is vállalom: amit gondolok érzek, amilyen vagyok az más. És nem mindig a több az erősebb. Van amikor a kevesebb több.