20160610 - Érzelmeink vezetnek (3) - Tarsoly Eszter (ism.)

ó dolog, ha a szív irányít. Ma azonban azt mondjuk, hogy veszedelmes is. Amennyire befolyásolhatnak, vezethetnek az érzelmek jó irányba, ugyanúgy irányíthatnak a rossz felé is. Amikor az érzelmeink vezetnek, az első impulzus még akkor is hatása alatt tart bennünket, amikor már az a körülmény, amiről a benyomást szereztük, rég megváltozott.

Amikor az érzelmeinkre hagyatkozunk, úgy hisszük, hogy minden jobb lehet. Ám ne feledjük, hogyha az érzelmeink vezetnek, akkor az első benyomás negatív irányban is munkálhat bennünk, és – talán éppen az érzelmeink miatt – nem hisszük el, hogy a fekete világosodhat és lehet belőle – fehér.

Ez különösen akkor történik, amikor az érzelem indulattá keményedik. Igaz, az indulat is egyfajta érzelem, de ez inkább olyan, mint a bepiszkolódott üveg. Rossz látást eredményez. Mindenre foltot vetít és sötétebb árnyalattal tünteti fel a dolgokat.

Az érzelem, amely már kezdetben rosszat sejtetett, talán nem is tévedett. Ám, ha egyre csak növekszik bennünk a rossz benyomás, és esélyt sem adunk annak megváltozására, akkor indulat születik belőle és rossz irányba vezet tovább. A harag, a békétlenség, a neheztelés felé, a változni és változtatni nem akarás felé. Negatív irányban formálja szavainkat, magatartásunkat, életszemléletünket. Fanyar gyümölcsöt terem, keserű füstöt áraszt, és súlyos terhet rak ránk.

Megpróbálunk – rosszul – úgy tenni ellene, hogy nem is figyelünk rá, hogy merre vezetne, hogy egyáltalán, a sugallott irány jó-e, avagy sem. Ilyenkor azonban, ezzel együtt elhalkítjuk a lelkiismeret szavát is, aminek persze, megvan az a természete, hogy még suttogva is, – keményen vádol: „Tévedtél!”

Mert az indulat nem kézen fogva, hanem maga után húzva, vonszolva, száguldva vezet. Mert érzelem ez is, és az érzelmek vezetnek...