20160613 - Hol hibáztuk el? - Dr. Fekete Károly (ism.)

Mára kiderült, hogy modern civilizációnk jövője teljes mértékben az ökológiai alapoktól függ, s ezek az alapok éppen a XX. század végére, túlságosan ingatagokká váltak. Hogyan történhetett, hol hibázhattuk el?

Kenneth Boulding klasszikus példája a cowboyok és az űrhajósok életformáját veti össze, hogy elmondja mi vezetett ide:

A cowboyok az amerikai vadnyugaton, ritkán lakott, nyitott térségben éltek, látszólag kimeríthetetlen anyagi erőforrások áldásos körülményei között, ahol minden elvehető, felhasználható és tetszés szerint eldobható volt. Mindenki a saját jövőjének keresésében versenyezhetett.

Az űrhajósok az űrben száguldó űrhajókban élnek, emberekből álló legénységgel és értékes, korlátozott erőforrás-ellátmánnyal. Mindent egyensúlyban kell tartani és visszaforgatni, semmi sem pazarolható el. A jólét mértéke az, hogy mennyire takarékos a legénység, mennyire vigyáznak fizikai és lelki egészségükre a korlátozott erőforrás készlet és életben tartó rendszerük fenntartásában. Amit egyszer eldobnak, az már örökre hozzáférhetetlen, amit visszaforgatás vagy újrafeldolgozás nélkül gyűjtenek össze, az szennyezi az életteret. A legénység teljes összehangoltságban, teamként dolgozik.

Boulding alapvető igazságot világít meg: „A modern társadalmak cowboy módon gazdálkodnak egy űrhajóvá lett világban.” Ennek kettős következménye van: az életben tartó rendszerek a működésképtelenségig menően túlterheltté váltak; ill. éles verseny indult meg a legénység erősebb és gyengébb tagjai között a fogyatkozó létfenntartási eszközökért, ami növeli a szociális feszültséget, s a kormányzati rendszer legitimációja is széthullik.

D. Korten következtetése az, hogy „átléptük a nyitott térségek és az űrhajó-világ közötti küszöböt. Életünk a természeti világ életben tartó rendszereitől függ, és ez a világ most betelt. Alkalmazkodnunk kell az életközpontú űrhajó-gazdálkodás elveihez. A jelenlegi úton haladva egyszerre raboljuk ki bolygónkat és tépjük szét a nem piaci társas kapcsolatok szövetét, amik az emberi civilizáció alapjai. A természeti rendszerekhez való emberi viszonyulásunk hibás felfogásának ez a közvetlen következménye.”