Kevés az ivóvíz Kárpátalján
2013. szeptember 09., hétfő
Kárpátalján több mint 150 kisebb-nagyobb folyó és patak van, ennek ellenére kevés az ivóvizünk, elapadnak a kutak. Ebben kétségtelenül közrejátszik a rendkívül aszályos, száraz tavasz és nyár, de nagy kárt okoz az emberi gondatlanság is. Nem gondoskodnak a téli hóolvadás után keletkezett vízfelesleg tárolásáról, a szükségesnél több vizet használunk el öntözésre, gépkocsik mosására stb. Ennek következtében a hatóságok kénytelenek korlátozni a víz használatát a beregszászi, munkácsi, ilosvai járásokban, Ungváron pedig a nap több órájában egyáltalán nincs vezetékes vízszolgáltatás. Ukrajnában egyébként nálunk a legdrágább a víz, Szolyván, Nagyszőlősön, Volócon például köbméterenként 10 hrivnyát kell fizetni érte.
A száraz időjárás következtében nyáron minden eddiginél mélyebbre süllyedt a talajvíz szintje, ezért egyre kevesebb a víz a kutakban, melyek többsége, különösen falvainkban, legfeljebb 6-7 méter mély, ezért a talajvíz szintjének süllyedése következtében a víznek nincs utánpótlása. 15-30 méter mélységű kutak pedig alig vannak megyénkben.
Kénytelenek vagyunk tehát megtanulni, hogy takarékosan bánjunk az ivóvízzel, meg kell akadályozni a folyók, patakok elszennyeződését, hiszen az alacsony vízállás következtében öntisztulási folyamatuk szinte teljesen leállt. Régen kellett volna már gondoskodni központi vízhálózat kiépítéséről falvainkban, miközben még városainkban sincs mindenhol vezetékes ivóvíz, például Beregszász utcáinak több, mint felében.
Kár volna reménykedni abban, hogy magától javulni fog a helyzet, továbbra is számítanunk kell aszályos tavaszokra, nyarakra. A problémát új vízforrások felkutatásával és kihasználásával lehet csak megoldani, ami elsősorban a geológusok feladata lenne. Kárpátalja egyébként rendkívül gazdag a földalatti víztartalékok terén, összesen 360 ilyen vízforrás van megyénkben, de ezek töredékét sem használjuk ki.
A legtöbbet a hegyvidéki falvak szenvednek vízhiánytól. A lejtőkről hamar lefolyik a csapadékvíz. A hidrogeológusok szerint itt csak a 100-200 méter mélységű artézi kutak fúrásával és központi vízvezeték-hálózatok kiépítésével lehetne orvosolni a gondokat. Ungvártól Husztig rengeteg földalatti vízforrás található, tovább menve Rahó felé azonban már kevesebb van belőlük, de a vízszolgáltatási problémákat még ezekkel is meg lehetne oldani. Minden településen külön-külön kell tanulmányozni és megoldani ezt a problémát. Természetesen a községi tanácsok költségvetése nem ad erre módot, szükség van tehát az állam segítségére. A hidrogeológusok számításai szerint Kárpátalján a már feltárt vízforrásokból naponta több mint 1 millió köbméter, vagyis 1 milliárd liter ivóvíz nyerhető, ami bőven fedezné a lakosság szükségletét, még akkor is, ha a fogyasztás egy lakosra számítva elérné a napi 140-150 litert.
Először 2007-ben készültek megoldani állami szinten ezt a problémát, azóta azonban még kevesebb lett az ivóvíz, új vízvezetékek pedig nem épültek. Egyelőre tehát csak egy módon segíthetünk magunkon: takarékosan kell bánnunk a vízzel, szükség esetén szponzorok segítségével központosítani a vízellátást a falvakban.
Az aszályos nyár következtében kénytelenek voltak a Tiszából szivattyúzni vizet az ungvári járás meliorációs hálózatába, amire eddig még nem volt példa. Ezen kívül naponta ellenőrzik a folyók és víztározók vizének oxigén tartalmát. Egyelőre tömeges halpusztulás nem fordult elő.
Olekszandr Ledida, a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal elnöke a múlt héten elkötelezte a járási közigazgatási hivatalok elnökeit az ivóvíz-ellátás problémáinak tanulmányozására és megoldására, a talajvízszint-csökkenés okainak felfedésére. A megyei közigazgatási hivatal sajtóközpontjának értesülései szerint különösen aggasztó a helyzet az ilosvai (Nyíresfalun, Árdánházán) a munkácsi (Makarján, Barbovón), a huszti járásban (Szeklencén, Ósándorfalván), valamint a perecsenyi, beregszászi, técsői járásokban. A probléma megoldása érdekében a megyei közigazgatási hivatal elnöke kötelezte a járások vezetőit a lakosság vízzel való ellátásának megoldására, ahol nincs elegendő ivóvíz a kutakban, akár lajtos vízhordó kocsik segítségével is.
