Őszinteség – Thoma László (ism.)

Ha kapcsolatokat szeretnénk építeni, fenntartani, elengedhetetlen, hogy teljesen őszinték legyünk. A baj ott kezdődik, hogy sokan magukhoz sem képesek őszinték lenni! Aztán, túl sokat, vagy túl keveset várnak egy-egy kapcsolattól. Nem őszinték abban sem, – sem magukhoz, sem az érintetthez, hogy belássák, mikor merült ki végleg a barátság, mikor sekélyesedett el teljesen a munkatársi kapcsolat. Őszinteség. Ennek kellene minden kapcsolat mozgatórugójának lenni. Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték. Vagy remek pozitív és negatív meglátások ellenére, – nem azzal az illetővel vagyunk őszinték, akire mindez vonatkozna, s ezen keresztül, érdemi hatást gyakorolna...

Az őszinteség művészetét persze tanulni kell! Nem igazán célra vezető, ha valaki a másikra való tekintet nélkül – bántó módon – mindent azonnal kimond, mondván: ami a szívemen, a számon. Ez ugyanolyan rossz megoldás, mint a dolgok elhallgatása, vagy a kétszínűség. Az őszinteséget tehát lehet tanulni – sőt szükséges ebben továbbfejlődni! Ez mindannyiunk számára legyen jó hír.

Mert az általános tapasztalat az, hogy lehet bár nagyon sok jó kapcsolatunk, de igazán életképesnek csak az őszinteségre alapulók bizonyulnak a mindennapokban.