A megosztott öröm – György András (ism.)

A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb:

- Mit ünneplünk ma délután, Endre bácsi? - kérdezte mosolyogva.

- Megszületett a kisunokám, jöjjön, örüljön velem, igyon az egészségére! - jött a gyors válasz.

Odalépett a többiekhez, akik mindenféle jókívánsággal köszöntötték az öreget, közben mindenki oldottan beszélgetett szülésről, családról, nagyszülőkről.

Egy hangos mondat szakította félbe az ünneplést:

- Csapszéket nyitott a hivatalban, Endre bácsi? - jelent meg a nagyfőnök, de a hangjában érezhető volt, hogy nem haragszik érte.

Az öreg megszeppent, de ugyanazzal az indulattal már ismételte ismételte is a mondókáját:

- Megszületett a kisunokám, igazgató úr, örüljön velem, igyon az egészségére.

A főnök odalépett az ünneplőkhöz, felemelte a maga poharát és hangosan egészséget kívánt az újszülöttnek és a családjának.

Már úton volt a buszmegálló felé, de még mindig a kedves kis jelenet járt a fejében, hogy a megosztott öröm valóban kettős öröm. „Aki mást felüdít, maga is felüdül..." - hallotta belülről, és igazat adott a mondatnak.