Tudatos vásárlók – Konc Gáll László

Manapság nagyon sokat beszélnek arról, hogy ünnepeink mintha elvesztették volna igazi értéküket. A hangsúly mintha a tartalomról egyre inkább a külsőségekre irányulna. Olyan ez, mint amikor valaki ajándékot kap és nem magában az ajándékban, hanem a csomagolópapírban lelné leginkább kedvét. Hiába is az ajándékozó szeretete, gondos választása, lelkesedése, izgalma; mindaz a szeretet, ami benne rejlik az ajándékban, így nem éri el a célját. Valahogy ezt érezzük a karácsonnyal kapcsolatban is. Az ünnep üzenete mintha másodlagossá válna a legtöbb ember számára.

Karácsonyi készülődésünk része a vásárlás. Széppé, gazdaggá, tartalmassá akarjuk tenni e jeles napokat. Emlékezetessé, hogy még sokáig megtöltse magunk és családunk számára a későbbi szürke hétköznapokat. A reklámok ontják felénk a „kötelező" formaságokat: mi mindennel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy ünnepünk teljes legyen. De az árat természetesen nekünk kell megfizetni.

A reklámok mellett szintén „húzóerőt" jelentenek a környezetünkben élők szokásai. Nem akarunk lemaradni tőlük. Nehogy megszóljanak bennünket. Nekünk is szükségünk van mindarra, ami a másiknak megvan. Még akkor is, ha kölcsönt kell felvenni... ha a félretett pénzhez kell hozzányúlni... és elindul egy káros folyamat, amely megállíthatatlan, feltartóztathatatlan, mint egy alpesi lavina, szétzúzva a végén a boldog ünneplésbe vetett váradalmainkat.

De mire is van szükségünk valójában? Jó, hogy ha elcsendesedünk és így keressük a választ. Hamar rájövünk arra, hogy boldogságunkat nem tudjuk pénzen megvenni. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ünnep felé közeledve mivel pakoljuk tele lelki bevásárlókosarunkat. Ha csak a pénzen megvásárolható, akciós, kiárusított árucikkeket hajszoljuk, akkor olyan nagy lelki feltöltődésre nem is nagyon számíthatunk. Szemtanúja voltam a napokban annak, hogy az egyik áruházlánc által meghirdetett, játékszerekre vonatkozó akciójában a vásárlók között sajnos milyen könnyen elszabadult az indulat, milyen könnyen váltak durvává, tiszteletlenné, arrogánssá az emberek csak azért, hogy öt perccel korábban hagyják el a pénztárt. El is ment a kedvem a vásárlástól.

Jó lenne, hogyha ebben a nagy forgatagban, amely karácsony közeledtével bennünket is könnyen magába szippanthat, mégis meg tudnánk állni, és tudatosan dönteni az igazi értékek mellett. Lehet, hogy körülöttem mindenki ideges és feszült, de milyen jó, ha én nyugodt maradok. Nem baj, ha nem minden úgy alakul a készülődésben, ahogyan elterveztem. Az ünnep pedig attól is ünnepibb lehet, hogy az emberek mennyire vannak tudatában annak, hogy mit is ünnepelnek valójában. Sokan nem tudják, de én tudom, tudhatom, nekem sokat jelent, jelenthet! Az ünnep ünnep marad minden felesleges sallang ellenére is és kínálja azt a békességét, szépségét, harmóniáját, gazdagságát, amit pénzen nem lehet megvenni, és amire legbelül azért mindannyian annyira vágyódunk.