Barakkok, szögesdrót, karácsony – Szalay László Pál

Pedig Jézus születésének ünnepe különböző történelmi korszakokban és nagyon speciális élethelyzetekben is elérkezik.

Jean-Paul Sartre és Faludy György a XX. század sajátos pályát befutó, emblematikus értelmiségei voltak, akikről szintén nem az angyali üdvözlet ugrik be. Sartre 1940-ben Trierben, német hadifogolytáborban, míg Faludy 1947-ben Recsken raboskodott. Bár jelentősen eltértek a körülményeik a táborokban, de a két férfi hasonlóan vészelte át az elzártságot. Egyikük sem hagyta abba a munkát, Sartre énekelt, írt, darabot rendezett és szerepet is játszott. Faludy naponta 45 sort költött gondolatban, majd háromszor ismételte el. Rabtársainak és a foglároknak szavalt, abban bízva, hogy ha más nem is, de a versei megmenekülnek. Az estéket pedig mind a ketten előadások tartásával ütötték el. De ami ezeknél fontosabb volt, hogy új képességeket fedeztek fel magukban, és túlélési stratégiákat eszeltek ki.

Az ateista Sartre, néhány nap alatt megírt egy karácsonyi misztériumjáték vázlatot, és hat hét alatt az egész darabot, díszlettel, próbákkal együtt összerakták. A Barjona Palesztinában játszódik, nem messze Betlehemtől. Bethaur falu lakói Barjona szavára úgy tiltakoznak a római megszállás ellen, hogy nem vállalnak több gyermeket. Nem szülnek újabb rabszolgákat, akik a szenvedést meghosszabbítják. A bonyodalmat Sarah okozza, Barjona felesége, aki bejelenti, hogy áldott állapotban van. A férfi megfogant gyermekét, és angyali jelenés után a betlehemi gyermeket is el akarja pusztítani. Útja során találkozik Balthasar királlyal, akivel hosszú vitába bocsátkozik a reménységről, örömről, szabadságról. Végül ő maga is bemegy az istállóba és leborulva imádja a kisdedet. A Krisztusban kapott szabadságát arra használja, hogy megszervezze a szent család és saját gyermeke menekülését Heródes katonái elől. A darabban Sartre magára osztotta Balthasar király szerepét, s dialógusainak hatására, karácsony estéjén az egyik hadifogolytársuk megtért. A trieri fogságban karácsonykor a bilincsek leoldódtak, mert az igazi túlélési stratégia és a valódi ünnep a lélek szabadságában fogant.

Sartre neve a recski barakkokban gyakran elhangzott, de a varsói lázadás, Rákosi elleni merénylet, kínai-szovjet konfliktus szólamok még sűrűbben. A pszichológiai hadviselés egyik formája volt, hogy kreált híreket terjesztettek a rabtartók, így a fogvatartottak hamis illúzióba ringatták magukat. A fals információk hallatán, mielőbbi szabadulásukban reménykedtek, ezért erejükkel nem takarékoskodtak. Sokan vesztek oda emiatt. A lelki terror egyik közvetlen eszköze az imameghallgatás volt. Tízszer is kötelezték a rabokat, hogy imádkozzanak Istenhez a kenyérért, majd az eredménytelenség után Rákosi elvtárshoz intézett fohászra nyílt meg a kifőzde ajtaja. A Karácsony előtti napokban az ávósok átkutatatták a barakkokat. A fenyőágakat letépték a deszkákról, a szalmamatracokban talált Bibliákat és kegyességi irodalmat elkobozták, majd a tábor udvarán ünnepi máglyát raktak a könyvekből.

Ezen a karácsonyon Faludy sugallatára a fogvatartottak ajándéka Tabódy Pista látomása volt. Szűz Mária jelent meg előtte, faparázs glóriával a fején és az elnyomó rendszer, következő karácsonyra történő összeomlását jövendölte. Ezzel közel egy időben a sziklafejtési munkálatok közben egy Patrona Hungariae érem került a felszínre. A történések összjátéka olyan lelki tartást adott a raboknak, hogy tartós ellenállásra rendezkedtek be. E mennyei hír sokak életét mentette meg. Tabódy szabadulása után hadtestet váltott és Krisztus katonája lett. Az ünnep elérkezik, de vajon a mi ajándékaink mennyi szabadságot és életet hoznak, mentenek meg a mennyek országának? A különleges idők, speciális ajándékért, üzenetért kiáltanak, viszont a karácsonyi Lélek mindenek felett és mindenkitől függetlenül létezik és hat.