Számadás – Ambrus Erika

Most, hogy közeledik a 2013-as év vége, készítsünk hát számadást magunknak. Először is azt kell megállapítanunk, hogy igen gyorsan elszaladt ez az év. Talán meg sem szoktuk még a 2013-as dátumot, s pár napon belül újat kell tanulnunk. Sokat dolgoztunk, hajtottunk, néha erőnk felül is, újabb és újabb feladatoknak, szerepeknek tettünk eleget. Elfáradtunk, az év utolsó napjaiban csendesen bevallhatjuk magunknak ezt a tényt. Volt látszata a sok munkának? Részben igen, részben nem. Néha az az érzésünk, nem tudunk ötről a hatra jutni. Néha monotonnak, unottnak éreztük a mindennapok mókuskerekét, néha egy-egy érdekes feladat, melyet kihívásnak tartottunk, felvillanyozott bennünket. Néha csak úgy összecsaptuk a dolgainkat. Néha csak a határidők szorítása végeztette el velünk a ránk bízottakat. Sikeresek voltunk? Vagy sikertelenek? Ez is fontos kérdés, de még fontosabb, hogy elégedettek vagyunk-e, boldogok vagyunk-e abban, amit elvégeztünk. Mert ugye nem mindig boldog, s nem mindig megelégedett a sikeres ember.

Hogy boldog volt-e ez a 2013-as évünk, talán abban válaszolható meg, mit viszünk belőle magunkkal? Azt, hogy jó helyen voltunk, jó emberek között; azt, hogy tudtunk örülni és nevetni is; azt, hogy volt néhány őszinte beszélgetés, kedves gesztus, amelyek megmaradtak bennünk; hangulatok, érzelmek, vagy legalább azoknak a töredékei szívünkben, lelkünkben? Szerettek-e bennünket és mi szerettünk?

Elmúlt, vagy eltelt a 2013-as esztendő? Mert ez ugye, nem mindegy. Nem egy szónak kétféle, azonos jelentésű alakja ez; hanem mást jelent az egyik és mást a másik.

Elmúlt az, ami szomorúsággal tölt el, amiből nem marad semmi, ami átszaladt rajtunk, fölöttünk, a mindennapok szürke egymásutánja, terhe; hiányérzet marad csak bennünk és kesernyés nosztalgia.

Eltelt az, ami teljesedett, kerekedett, közelebb vitt valamihez, vagy valakihez, ami megelégedettséggel tölt el, amitől többek vagyunk, ami a miénk marad, ami élmény volt, tele apró csodákkal, örömökkel, szeretettel.

Nos, személyes számadásunk végén kérdezzük meg magunktól, elmúlt, vagy eltelt a 2013-as év? Ha csak elmúlt, igyekezzünk, hogy egy év múlva ide más szót helyettesíthessünk be. Egyedül nem fog menni! Kellenek hozzá a bennünket körülvevő szeretteink és az idegenek, általában az emberek, s kell hozzá mindenekelőtt az Isten jelenléte a mindennapokban is, nemcsak vasárnapokon, hiszen az év nemcsak 52 vasárnapból, hanem 365 napból áll.