Visky István – Szeretsz-e engem?

Ha szeretsz, akkor szereteted a másik ember arcának látványából él. Mindig tükörre van szükséged a másikban, valakire, akiben megláthatod önnön szépségedet. Mert ha szeretni tudsz, akkor megszépülsz és szép vagy. Olyankor válsz csúnyává, amikor üzletelni kezdesz a szereteteddel. Amikor elvársz valamit cserébe. A szeretetet ugyanis nem a viszonzás tartja életben, hanem a másik ember lénye, akinek adhat, akire kiáraszthatja értékeit, akire pazarolhat.

Ha a szeretettel visszaélsz, akkor mély és nehezen gyógyuló sebeket ejtesz a másikban, abban, aki tudott szeretni. De a másik szeretete ettől még nem pusztul el. A visszautasítás, a becsapás nem öli meg a szeretetet, csak megsebzi. A szeretet ugyanis önmagát gyógyítja. Ezért tartanak ki még mindig olyan sokan melletted. Mert minden igazi szeretet vak, és csak azt nézi amit a másiknak ad, nem vár el semmit, nem tekint magára, nem számol, nem gondolkozik. A szeretet a másik emberből él. A szeretetnek megvan az a szép és páratlan tulajdonsága is, hogy képes megsokszorozni önmagát. A másik emberben is feltámad, feléled, viszonzást szül. A szeretet így terjed. Olyan, mint egy fertőző betegség: nem lehet neki sokáig ellenállni.

A szeretet nem érzi a terheket. Ha egy munkát szeretettel végzel, akkor nem érzed a súlyát. Ez a szeretet természete miatt van így. A szeretet ugyanis mindig a másikra néz, a másik javát keresi és ebből meríti erejét. Sok olyan dolog van, amit önmagadért nem tennél meg, de a másikért, akit szeretsz, megteszed. Talán jobban szereted a másikat önmagadnál? Jó lenne, de nem egészen így van. A másik boldogságának a lehetősége ad erőt neked a terhek elviselésére. Mert az ember olyan lény, aki a boldogságot nem csak megéli, de hinni is tud benne. Ha nem a sajátjában, akkor azéban, akit szeret. Ezért képes a szereteted hatalmas terheket is elhordozni: mert tudsz hinni a másik boldogságában.

Ha önmagadban keresed az erőt szeretni, akkor szereteted rövid és esetleges lesz, amely keveset bír el. A szereteted ugyanis annál inkább nő, minél inkább a másikra figyelsz. Érdekes módon viszont a másik megváltozása nem jelenti a szereteted megváltozását is. Ha a szeretett ember rosszá lesz és kegyetlenné, te szomorúan bár, de tovább szereted. Olyannak próbálod látni a másikat, amilyen valamikor volt. A szeretet mindig visszahoz, helyreállít valamit. Megmutatja, milyen is voltál, és milyen is kellene legyél újra. A hűtlenség pedig nem a szeretet hiányát jelenti, hanem a szeretet hiánya jelenti a hűtlenséget.

A szereteted igazi próbája egyedül az, hogy félsz-e a másik ember szeretetétől. Ezáltal ellenőrizheted saját szeretetedet. Ez pedig fontos dolog, mert a sok fajta szeretet közül felismerni az igazit nagyon fontos. És nagyon nehéz. Tisztában vagy ezzel te magad is, a kérdés csak az, hogy miképpen ismered fel az igazit? A szeretet legpusztítóbb ellensége nem a gyűlölet, hanem a félelem. Mert ahol félelem van, ott nem teljesedhet ki a szeretet. A gyűlölet pedig nem egyéb, mint a félelem leplezése és tagadása. Ezért aztán a félelem sok minden mellett elpusztítja az igaz szeretetet is. De félelemből is sok van. És nem mind egyformán pusztítja a szeretetet. A sok félelem közül a legnagyobb félelem a másik ember szeretetétől való félelem. Mert a szeretet megnyílást, őszinteséget jelent. Ez pedig felelősséget. A felelősséget pedig csak akkor vállalod, ha igazán fontos számodra a másik. Ha igazán szereted a másikat, akkor nem ijedsz meg a másik szeretetének felelősségétől és súlyától. Vágyódsz utána.