Arany Barbara – Tükröm-tükröm

De ennél csak az nevetségesebb, hogy milyen dühöt vagy éppen kétségbeesést érez a gonosz királynő, ha nem azt a választ kapja, amit remélt.

Nevetséges, vagy valahol mégsem. Mesebelinek tűnik, hogy létezik egy tükör, ami megmondja, hogy milyenek vagyunk. De én mégis azt mondom, hogy van ilyen. Sőt, mondok még furcsábbat: neked is a van ilyen tükröd. Talán olyan kivételes helyzetben vagy, hogy nem is egy ilyen van, hanem több is. Talán éppen melletted ül vagy áll.

Tükör a másik ember, a te tükröd. Ráadásul lehet, hogy annyira szerencsés vagy, hogy olyan a tükröd, mint a mesében. Kimondja a véleményét még akkor is, amikor az nem esik jól neked... Bár, ha meggondolom, akkor az emberi tükör más is, mint az a bizonyos mesebeli. Néha ugyanis, vagy lehet, hogy nagyon gyakran nem szavakkal mondja el, hogy milyen vagy. Talán egy mosollyal, amivel Rád tekint, vagy éppen azzal, hogy elfordítja a tükör-arcát és elkerül. Néha meg könnyes lesz az az arc, mert most éppen ezt váltod ki belőle. Néha szépet mutat nekünk a tükör, néha a kevésbé szép arcunkat. Van, hogy elhiszed neki, de van, hogy még a dicséretet is kétségbe vonod.

Talán fáj, ha megmutatja, hogy hol vannak a repedések, a szépséghibáid, azaz hogy hol van a fejlődési lehetőséged. Talán fantasztikus perspektívát mutat meg, mert benne azt is láthatod, amit te, magadtól meg sem látsz magadban. De a tükör megmondja, hogy te több vagy, kedvesebb vagy, értékesebb vagy, mint amit magadról gondolsz. Sőt: a tükör pont azt mutatja, hogy nem vagy láthatatlan. Nyomot hagysz, hatással vagy a körülötted lévőekre.

Talán érdemes lenne használod a körülötted lévő tükröket-embereket. Figyelni, hogy mit mutatsz, hogy mit látnak rajtad-benned. Sőt, válaszként meg kell próbálnod magadnak is jó tükörnek lenned. Ami valóban tükröt ad, a valódit felmutat. Nem összetörve, hanem segítve a másikat, hogy összeálljon a tükör-képe.

Tükröd-tükröd, mit mond néked? Figyelj rá, mert érdemes...