Rácz Róbert – Befolyásos emberek

- Már előre rettegek a mai naptól! Meg kell csináltatni a lejárt jogosítványomat! Utána az APEH-hoz, vagyis a NAV-hoz is be kell mennem! És még jó lenne a TIGÁZ ügyfélszolgálatánál is elintézni néhány dolgot! Sorban állás, űrlapok, befizetés, majd megint sorban állás, ügyintéző, némi vita, újabb űrlap. Jó lenne egy kis ismeretség itt is, ott is! Jól jönne egy kis segítő támogatás!

Ne is szépítsük a dolgokat! Amióta világ a világ, és amióta szabályok, paragrafusok, írott és íratlan kódexek között tesszük a dolgainkat, azóta keressük a kiskapukat, és folytatjuk csatározásainkat a jobb pozíciókért. Életünk kesze-kusza útvesztőiben, bürokratikus labirintusaiban bizony jól jön egy kis segítség, és jó, ha van valaki, aki képes azokat a bizonyos kiskapukat megnyitni, a nyomasztó és fáradságos sorbaállásban előre segíteni, egy-egy kilátástalannak tűnő ügyben megoldásokkal előrukkolni.

Minden kor kitermelte a maga befolyásos embereit. De hogy kiből lehet befolyásos ember? Rejtély. Ügyesség, fifika, helyezkedés, kapcsolat, netán valamiféle velünk született adottság, vagy ki tudja, hogy mi kell hozzá?... Nincs egyértelmű recept. A lényeg: közel lenni a hatalomhoz... Elég egy kollégiumi szobatárs, egy távoli rokon, és máris formálódik a befolyásos ember alakja.

Érdekes figurái ők a történelemnek. Képesek úgymond a történelem szekerének irányán is változtatni, képesek egy-egy rendeletet érvényét késleltetni, netán siettetni, egy-egy döntés milyenségét befolyásolni. Persze mindig úgy, ahogyan az érdek, leginkább az ő egyéni érdekük diktálja.

Egy idegen szó társul a befolyásos emberhez, ami mára mindennapossá lett a szótárunkban. Protekció. A szó jelentése: védelem, pártfogás, támogatás. Azt mondják, hogy ma már nem lehet meglenni protekció nélkül. A jövőnk, a pályánk, a biztonságunk, egzisztenciánk múlik azon, hogy van-e elegendő támogatottságunk.

Nem gondolom, hogy érdemes lenne felvenni a harcot a befolyásos emberekkel szemben, és még a protekció ellen sem emelem föl szavam. Nem hiszem, hogy ezt a jelenséget képes lenne a mi korunk embere megszűntetni. Értelmetlen és eredménytelen lenne. De van itt valami, ami mégis zavar. A befolyásra alapozó emberek, a protekciót nyújtók, és protekcióval élők egyaránt képtelenek kimondani azt a szót, hogy „elég". Nincs „meg állj!" náluk. Nem ismerik a megelégítést. Újabb és újabb kérések, újabb és újabb leosztások. Egy idő után azonban nagyon szemet szúr az egyoldalú kivételezés, a mindig egy felé sikeredő támogatás.

Nagyon aktuálissá kezd lenni az LGT egyik számának sora: „Az lenne jó, ha mindenki tudná mikor elég." Az lenne igazán jó, ha a befolyásos emberek is tudnák, mikor elég. De bizony nem tudják.

A protekcióról tehát kijelenthetjük, hogy egyoldalú és kiváltságos. Azaz nem jár mindenkinek. Tehát már nem is támogatás, hanem kivételezés. Amikor jár, amikor van, az természetes, amikor másnak adatik, mérhetetlenül bosszantó. Hát ennyire igazságos a befolyásos emberek által kreált világ.

Na, de én is indulok, mert eszembe jutott egy ismerős az okmányirodából, és még föl kell hívnom...