György András – Homok és kő

Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával nagyon összevesztek.
Az egyik barát képen törölte a másikat, aki nagyon megsértődött, de anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
„Ma a legjobb barátom lekevert egyet nekem!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürdenek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette.
Magához térve, kőbe véste: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, azt homokba írtad, most meg kőbe vésted. Miért?
A másik ezt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat, de ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, és a jót, amit Veled tesznek soha nem elfelejteni.