Visky István – Ki vagy te

Nincs ennél nehezebben megválaszolható kérdés. Mert akárhányszor felteszik neked ezt a kérdést, mindannyiszor a nevedet mondod el. Mintha a neved puszta kimondása elmondaná rólad a legfontosabbat: azt, hogy ki is vagy te tulajdonképpen. A nevedhez nincs sok közöd. Azt részben örökölted, részben pedig kaptad. Feltehetően sokan hordják még ugyanazt a családnevet és még ennél is sokkal többen azt a keresztnevet, amit te magad is hordasz. Szóval a neved így, önmagában nem sokat mond el rólad.

A következő próbálkozásod valószínűleg az lesz, hogy férfi illetve nő vagy, esetleg még hozzá teszed, hogy magyar. Vagy német, vagy argentin. Mintha nem lenne férfiből is legalább három és fél milliárd ezen a földön, nőből pedig talán még ennél is több. Magyar? Abból is vagyunk legalább 15 millióan. De te ki vagy? Te, aki csak és kizárólag, senkivel össze nem téveszthetően te vagy?

Gyanítom, hogy ezen a ponton előveszed a tartalékokat, mindent, amit tudsz – vagyis hát tudni vélsz magadról. Hogy milyen színű a hajad, hol dolgozol, hány éves vagy, ki a férjed-feleséged és hogy szereted a virágokat, meg sokat utazni. Csupa általános, bárkire elmondható dolog. De te ki vagy?

Ezen a ponton a legtöbb embert már elfogja a kételkedés, hogy létezik-e ő, mint egyedi, megismételhetetlen személy, egyáltalán.

És ez már a gyógyulás első jele. Amikor elkezded keresni önmagadat, amikor először csodálkozol rá arra, hogy mekkora titok is vagy tulajdonképpen. Mert az vagy: egy végtelen titok önmagad számára. Gondolj csak bele: elméletileg bárkivel találkozhatsz és kezet foghatsz a földön élő hétmilliárd ember közül. Csupán egyetlen ember létezik az egész univerzumban, akivel soha, semmilyen körülmények között nem találkozhatsz, és ez éppen te magad vagy. A legnagyobb, legkiismerhetetlenebb titok vagy önmagad számára, amivel csak földi vándorlásod során találkozhatsz.

Akkor tehát reménytelen, hogy megtudd, ki is vagy te valójában? Nem egészen. A válasz egyszerűbb, mint gondolnád. Csakhogy éppen a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb dolgokat veszed észre a legnehezebben.

Az vagy, amit gondolsz, beszélsz és cselekszel. Az egész életed, mindaz, ami téged – és csak egyedül, összetéveszthetetlenül téged – meghatároz, az nem más, mint gondolataid, szavaid és tetteid összessége.

Hallottál már arról, hogy állítólag a halál előtti pillanatokban az ember egész élete lepereg a szemei előtt, mint egy film. Mindent megőrzöl önmagadról, ami igazán te vagy: minden gondolatot, szót és tettet. Félelmetes, nem?

De más oldalról is megközelítheted önmagadat. Szó szerint: közelítsd meg magadat más szemszögből. Próbáld önmagadat kívülről szemlélni. (állítólag a halál előtti pillanatokban ez is megtörténik). Mit tudnál bizonyosan elmondani önmagadról? Semmi olyan jelentéktelenséget, mint nevet, foglalkozást vagy kedvenc virágfajtát. Ami tisztán felismerhető lenne, az az, amit éppen mondasz vagy teszel. A gondolataidat pedig mindig kívülről figyeled, azokat ugyanis hallod.

Ki vagy te? Nem olyan bonyolult kérdés ez. Csak megfelelő nézőpont kell a jó válaszhoz. No meg egy tükör.