Sági Endre – Valláskárosultak megsegítése

A közelmúlt kékfényes híre volt. Egy telefonos szélhámos meggyőzőnek tűnő családi adatok említésével másfél millió forintot csalt ki attól az idős édesanyától, akivel elhitette, hogy a lánya néhány perccel korábban súlyos közlekedési balesetet szenvedett és csakis az azonnali, ám igen költséges műtéti beavatkozással menthető meg az élete. A mit sem sejtő kétségbeesett és lányáért mindent megtenni kész édesanya az előírtak szerinti helyen és időben fizetett, de mint hamarosan kiderült alaposan ráfizetett, ugyanis a lányával semmi nem történt, az egész hazugság volt. Ez az eset is, több ezer hasonlóval együtt bizonyítja, mire is építenek a hiszékenység vámszedői. Egyértelműen arra, hogy az emberek többsége még mindig fontosnak tartja a valódi értékeket. Az egészséget, a családot, az anyagi biztonságot, a nyugalmat, az együttérzést, a hagyományokat, a boldogabb jövő reménységét, vagy éppen az Istennel való kapcsolatot. És ezek eléréséért és megőrzéséért áldozni is kész, csak az nem mindegy mit és hogyan. Jelenünk a felpörgetett élet és fogyasztói szemlélet térnyerésének kora. Elsősorban a gyors és lehetőleg akciós megoldásokat részesti előnyben, sajnos egyre inkább szellemi-lelki síkon is. És éppen ezt használják ki a mindenre elszánt hitetők, akik a rövid úton gyors siker szlogenjével ámítanak. Valójában hamis eszközhöz nyúlnak, hogy igaz szükségletet elégítsenek ki, aki nem elég éber és bedől ajánlatuknak, megnézheti magát. Kiürülhet a zsebe, de ami még ennél is fájdalmasabb, kifosztottnak érezheti lelkét. Persze a módszer ősrégi. Az első és egyben legnagyobb hitető-átverőtől, ama paradicsomi kígyótól származik. Az ő ajánlata akkoriban is így hangzott, a még Isten közelben lévő első emberpárnak. Csak egy szakítás a tiltott fáról és olyanok lesztek, mint Isten. Gyorstalpaló, istenképző házaspárok részére. Ádám és Éva beiratkozott és mit kaptak a keblükön melengetett és kebelbarátnak vélt kígyótól, mi állt a diplomájukban? Ez a mellbevágó eredmény: Nesze semmi fogd meg jól. Igaz hitükből így süllyedtek először a hiszékenység, majd a hitetlenség mélységeibe. Ha az ember képes magát istenpótléknak tekinteni, attól sem riad vissza, hogy ugyanezt a szerepet más teremtménnyel is eljátszassa abban a hiszemben, hogy az isteninek tartott élőlény, tárgy vagy fogalom lesz a biztosítéka a tartós boldogságnak és biztonságának. A szereposztás egy darabig működőképesnek, sikeresnek látszik, ám amikor beköszönt a próbatétel, netán a komoly válság időszaka, az effajta szerepjáték hirtelen súlyos tragédiába torkollik, mert az istenszerepben tetszelgőkről egyszer csak kiderül, hogy csupán hamis játékot űző rossz ripacsok, akik bár hosszú távú megtartó erővel kecsegtettek az igazság órájában azonban kártyavárként omlanak össze.

De lehet ez másképp is. Például úgy, ahogyan a következő mese bemutatja. Három kíváncsi béka egyik nap kimerészkedett a mocsárból és elindult világot látni. A mocsár szomszédságába egy gazdag majorság terjeszkedett. Felfedező útjukat a gazdasági udvarban kezdték. Ám két megtermett tyúk észrevette őket, és abba a reményben, hogy változtathatnak a megszokott menün, máris összefutott a nyál a szájukba. Rájuk támadtak, hegyes csőreikkel. A három béka azonban gyors volt és merész. A gazda éppen akkor tette le a tejes kannát az istálló ajtó elé. Két csodálatos szaltóval fejest ugrottak a kannába. Megismerkedhettek a tejben úszkálás gyönyöreivel. Kezdetben az új környezet vidámmá és boldoggá tette őket, később azonban elkezdtek aggódni. Mindenképpen minél gyorsabban ki kell jutniuk a tejből, hiszen egy dühös gazda rosszabb a tyúkoknál is. Próbálkoztak és újra csak próbálkoztak. Ám a tejeskanna szája szűk volt, a fala sima és csúszós acélból készült. Az első béka fatalista volt. Vergődött egy kicsit aztán azt mondta, innen ki nem megyünk soha, ez a vég, sorsába beletörődött és megfulladt. A második béka értelmiségi volt, nagy szellemi felkészültséggel rendelkezett a folyadékok és az ugrás fizikai törvénye terén. Villámgyorsan elvégezte az összes számításokat, amik a kanna szájától való távolságra, annak átmérőjére, a nekirugaszkodás nagyságára, az ugrás ívére, a nehézségi erőre és a gyorsulásra vonatkoztak. Úgy találta a képlet helyes és el is rugaszkodott nagy erővel, ám nem számolt a kanna fogantyújával, félelmetesen belefejelt, elájult és nyomorultul a kanna fenekére került. A harmadik béka egy pillanatra sem hagyta abba az úszkálást és a teljes erőből való kapálózást. A tejből lassan vaj lett, kicsit csúszós, de szilárd és ennek a békának sikerült kiugrania.