Arany Barbara – Vizsgáztat az élet

Vizsgáztat az élet. Talán ez az egyik mondat, amitől nem nyílik mosolyra a száj. Kinek régi, kinek még túlságosan közeli emlék egy-egy vizsga élmény. A pillanat, amikor megmérettetünk, és igen, talán előfordul, hogy kevés volt az, amit ott és akkor nyújtani tudtunk. Talán a vizsgához társítunk a legtöbbször talán negatív érzéseket. A vizsgázás sokszor vizslatás. Az ember úgy éli meg, mintha a vizsgáztató rajta akarna kapni, hogy hol hiányos a tudás, hogy miben nem volt teljes a felkészülés.

Vizsgáztat az élet, s akadnak itt is nemszeretem tárgyak. Vizsgáztat, hogy mennyire vagy kritikus önmagaddal, vagy csak mások irányába sikerül ez a nemes feladat. Vizsgáztat, hogy hogyan viselkedsz az aznap utadba kerülő emberrel, legyen az családtag, munkatárs vagy barát. Vizsgáztat a kimondott vagy kimondatlan szavak, és a tettek-cselekedetek terén. Vizsgáztat munkában és pihenésben, a várt és az elszenvedett pillanatokban. S igen, sokszor ott van bennünk a megmérettetés után a kudarc érzete: már megint kevés voltam, már megint nem volt elég, amit ma produkálni tudtam. Ezért nem szeretjük, ha vizsgáztat az élet, vagy valami-valaki más...

De fordítsuk meg most a dolgokat. Egy-egy vizsga nem feltétlenül, nem csupán a hiányra mutathat rá, hanem ezzel a lehetőségekre is. Ha azt tapasztaljuk, hogy valami korántsem tökéletes, nem hiba nélkül való az életünkben, akkor tegyük fel a kérdést, hogy vajon ennek így kell-e maradnia. Egészen biztos, hogy a következő élet-vizsgánál is erre az eredményre kell-e jutnunk, vagy pedig lehetséges javítani-korrigálni a felmutatott dolgainkon?

Elgondolkozhatunk; ez a mai nap ajándéka-lehetősége, hogy az élet-vizsga tükrében hogyan változtathatunk a viselkedésen, a szavakon, a tetteken, s talán még a saját személetünkön-felfogásunkon is. Lépéseket tehetünk, hogy változtassunk, nem egy vizsgaeredményért, vagy hogy földi vagy más hatalmaknak a kedvét keressük, hanem azért, mert így jobb lesz nekünk és mindenkinek, akivel csak kapcsolatba kerülünk.

S fordítsuk egy újabb irányba ezt az egész vizsgahelyzetet. Ma arra is kínálkozik alkalom, hogy felismerjük azt, amit már most fel tudunk mutatni: nem ismeretben, de viselkedésben, szavakban tettekben. Mert amikor vizsgáztat az élet, akkor az elért dolgokat is fel kell ismerni, nemcsak mindig a kudarcokat. Legyünk hát igazságosak önnönmagunkkal, és másokkal is persze, s lássuk meg a vizsgázó és a vizsgáztató minden oldalát...