Dr. Hadházy Antal – A képzelet szárnyán

A képzelet az ember Istentől kapott ajándéka. A képzelet, más szóval a fantázia az a képességünk, amellyel már meglévő ismereteinkből újat tudunk létrehozni. A képzeletre való képesség belénk van kódolva. Ez azt is jelenti, hogy a kicsi gyerekeknek is megvan az a képességük, hogy a meglévő dolgokba "beleképzelje" még azt is, amit a felnőtt már nem lát bele. A pici gyerek, ha ceruzát kap a kezébe, akkor azzal rajzol. Először csak kriksz-krakszokat, de ő a saját rajzáról már megmondja, hogy mi az. A szerető szülő, vagy éppen a jó pedagógus, jól teszi, ha belelátja a kriksz-krakszba azt, amiről a gyermek beszél. Ha hagyjuk, hogy a gyermek alkosson, azaz a fantáziája szerint dolgozzon, akkor az fejlődni fog, és eljön az idő, amikor a felnőtt is felismeri a rajzait. Azonban ha letörjük a gyermekben a fantáziálást, akkor a gyermekeket ügyetlenné, sőt boldogtalanná tesszük

Képzeletre ugyanis egész életünkben szükségünk van. Ahhoz, hogy megismerjük a világot nem elég az, hogy csak azt tekintsük valóságnak, amit meg tudunk fogni, amit hallunk és látunk. A "hiszem, ha látom" sokszor hallott mondat is csalóka. Az elektromos áramot nem látjuk, de az azt vezető huzalokat, igen. Nem érdemes kipróbálni mondjuk egy vasszeggel, hogy mekkorát üt az áram. Szerencsére, felnőttként el tudjuk képzelni.

Minden hétköznapi munkához is szükség van képzelő erőre, a "képzelet szárnyaira."

A világ nem jutott volna előre, ha az írók, költők, különféle művészek, tudósok nem rendelkeznének az általánosnál is nagyobb képzelőerővel.

Vörösmarty Mihály nagy költőnk sokat idézett verssorait sokan ismerjük: "Ábrándozás az élet megrontója mely kancsalul festett egekbe néz." Az "ábrándozás" és a "képzelet" között vannak összefüggések, de egy nagy különbség is. Az "ábrándozás" a vágyból indul ki, azaz olyasvalamiből, ami nincs, de amit szeretnénk, ha lenne, ha bekövetkezne, de erre többnyire nincs, vagy csak igen kicsi az esély.

A "képzelet" viszont a mindennapi helyzetből indul ki, és arról szól, hogy a segítségével, azaz a "képzelet szárnyán" jussunk el olyan helyzetbe, állapotba, amely szebb, jobb, igazabb, teljesebb, mint ami a jelenlegi, valóságos helyzetünk.

A képzelőerő, a "képzelet szárnyai" nélkül nincs igazi boldogság sem. A boldogság feltételei itt vannak a kézzelfogható, szemmel látható, sokszor valóban szomorúnak, rossznak látszó világunkban. Boldogok akkor leszünk, ha a "képzeletünk szárnyán" a valóságos és képzelt bajoktól elszakadunk, és a valóságos adottságainkban rejlő valós lehetőségeket elérjük. Legyünk hát ma boldogabbak, mint amilyenek tegnap voltunk!