Sági Endre – Munkahelyi stressz megelőzése

A munka az élethez tartozik. Aki szívesen dolgozik örömet és megelégedettséget érez az által, amit ötletei nyomán vagy testi erejéből létrehoz. A munka elvon az önmagunk körüli forgástól, valamint megtenni jót tesz, mert a teljesítmény képességeinket csalogatja elő. De nem tesz jót a munka, ha teljesen meghatározza az életet, nem tesz jót, ha állandóan túlterheljük magunkat. Vannak, akik csak a munkát ismerik, akiknek nincs idejük pihenésre, vagy a másikra. Aki állandóan túlhajszolja magát, árt magának. A stressz sokak számára státusz szimbólum. Ám az igazság az, hogy a stressz többnyire azt jelzi, mennyire nem bánik jól magával az ember. Nem vezet sehová, ha keményen bánunk magunkkal és hozzászokunk a túlterheléshez. Aki magához kemény azt az a veszély fenyegeti, hogy másokkal szemben is megkeményíti szívét.

Egy ázsiai közmondás így hangzik: "Ha sietsz, tégy egy kitérőt." Aki tudatosan indul afelé, amit elvégezni szeretne, gyakran a legfontosabbat felejti el. Annyira csak feladatának gyors elvégzése lebeg előtte, hogy egyáltalán nem gondol arra, hogyan tudna a feladattal értelmesen megbirkózni és mi mindent kellene még szem előtt tartania. Aki a feladatához vezető úton kitérőt tesz, időt nyer, hogy átgondolja, valójában mit is kell tennie. Feladatát hatásosabban fogja végezni, mert tágabb horizontja lesz és talán menet közben olyan megoldások jutnak eszébe, amelyekre soha nem jött volna rá, ha rögtön munkához lát. Hogy munkámnak van-e értelme, vagy nincs, önmagában véve nem a munkától függ, hanem attól, milyen értelmet adok neki. Munkámmal nem pusztán egy másoknak szolgáló terméket állítok elő, munkám közben légkört is teremtek. Ez lehet beteggé tevő, vagy gyógyító, motiváló atmoszféra. Ha körülöttem egészséges munkalégkör keletkezik, úgy munkámnak gyógyító hatása van.

Várd a csodát, ahogyan a kertész a tavaszt. Exupéry ezen mondata mindennapi életünkre vonatkozó bölcsességgel teli. Az ember nem tud csodát tenni. A csodák nem ott történnek első sorban, ahol az emberek hajszoltan ide-oda futkosnak, ahol valamit ki akarnak kényszeríteni. Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. A virágnyílás csodáját csak az tudja megfigyelni, aki kertész módjára vár. A kertész munkájával előkészíti az utat a tavasznak, de azt egy pillanatra sem tudja előrehozni. A tavasz akkor jön, amikor akar. A kertész csak állhat és várhat. A várakozás sok embernek nehezére esik, azt gondolják mindent a lehető legrövidebb idő alatt kell elvégezni. De ahol valaminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége. Az emberek közti kapcsolatok növekedéséhez időre van szükség, egy csoport fejlődéséhez időre van szükség. Ma sok cég hajlik afelé, hogy két éven belül sikereket mutasson fel, ám ezek gyakran rövid életűek. Amit rövid idő alatt szerzünk meg az gyorsan el is vész, csak aki türelmes magával, aki tud várni, az arathatja le a beérés gyümölcseit.