Dr. Enghy Sándor – Halál utáni élet

Izgalmas kérdés. A vallások komoly fejtegetéseket tartalmaznak e témában. Vajon miért? Mert érzi az ember, hogy az élet teljességéhez hozzátartozik az is, ami a halál után van. Ez nem is lenne baj. A probléma akkor kezdődik, amikor azt hisszük, hogy a halál utáni élet olyan, mint sok minden más az életben: felfogás kérdése, melyet lehet sokféleképpen kezelni. Ilyen megfontolással tagadja a reális ember a halál utáni élet lehetőségét, mondván: ez az egyetlen logikus magyarázat. Nincs élet a halál után. De hát ki dönti el a vitát? Kinek van igaza? Mitől elég modern és tudományos ez a megoldás? Nem hinném, hogy ez lenne a kérdés lényege, hanem hogy ebből a gondolkodásból profitál-e valamit maga az élet. Mert hát - mi egyéb értelme lenne mindannak, ami történik, ha nem az, hogy az élet szép legyen. Ugyan mi haszna van annak, ha nincs élet a halál után, ha ettől nem lesz boldogabb addig is az élet, amíg meg nem halunk. Mert ez talán nem kérdés.

Erre vannak bizonyítékaink: a lehetőségek nem tartanak örökké! Mennyi terv marad a tervezés szintjén, anélkül, hogy megvalósulna! Pusztán azért, mert meghalunk. Akkor hát nem az a feladat, hogy odafigyeljünk például a tervekre? Hogy a halál ténye ne akadályozza meg a jó tervek megvalósulását. Vagy mindenképpen a sírba kell vinnünk mindent, hogy aztán mások elölről kezdjenek mindent? Mi lett volna ezzel a világgal, ha azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a halállal mindennek vége? Egy helyben topognánk szüntelen. Semmiben nem jutottunk volna ötről a hatra. De hát a dolgoknak van utóélete! A halál ténye a fejlődést nem állította meg az élet egyetlen területén sem. De az az igazság is beteljesedett, hogy "a rossz mit ember tesz, túléli őt". Ezért nem elég kimondani: nincs élet a halál után. Mert a dolgok nem úgy működnek, hogy mi valamit megállapítunk és akkor az úgy is van. A halál ténye nem szükségszerűen véghelyzet, hanem feladat. Különösen azoknak, akik olyan biztosak abban, hogy nincs élet a halál után. Akkor ugyanis úgy kell élni a halállal lezáródó életet, hogy amiért mi vagyunk felelősek, annak az utóélete szükségszerűen jó legyen. Csak így lehet szebb a világ!

Rossz magból ugyan mi kelhet ki? Nem hiszem, hogy jó. Már pedig ez a halál által lezárt élet következménye: jó magot kell vetni, mert mi már nem vethetünk újra. Egészen bizonyos, hogy minden, amit teszünk, az magvetés, és ez a fajta vetés akkor is beérik, ha mi már nem élünk, mert a mi halálunkkal lezáródó élet megy tovább. A halállal lezáródó élet tudományos megállapítása nem elég. Legalábbis a megnyugváshoz nem. Mert a mi halálunkkal lezáródó élet sok tekintetben nem oldja meg a halál utáni élet valódi problémáját, sőt felveti a halál előtti élet súlyos kérdéseit...