Kovács József – Találós kérdés

Angyal szállt el felettünk – mondja a költő, ha (ez a dolog) hirtelen közénk telepszik. Ilyenkor jó és termékenynek tűnik. És termékeny, amikor alkotóként jellemezzük. Van, amikor egészen beszédes, többet mond el ezer szónál, többet jelent ezernyi mozdulatnál. Tud beszélni.

Hozzátartozik az életünkhöz, csak úgy, mint a hangok, a fények, az illatok. A zenében sem csupán a szünetet jelzi két hang között, hanem része a zenének. Két hang felcsendülése között összeköt, megnyugtat, várakozásra késztet. A türelem jele, a folytatás záloga. Ő maga a várakozás.

De lehet persze kevésbé kedves is. Lehet kínos. Lehet zavaró. Amikor hirtelen nincs mit mondani, amikor kifogytunk a szavakból, és akkor érkezik. És lehet vészjósló is. Háború idején – ismét a költőt idézve – a múzsák gyakorolják.

Sok minden jelezheti. Középület homlokzatán fekete zászló int minket, temetőben sírok között járva - ránk telepszik. De inthet rá iskolában a tanár, kérve, várva, hogy megérkezzen, - hogy folytatni lehessen az órát.

Lehet áldott is, lelkünk háborgása, külvilág zaja közepette vágyunk rá, próbáljuk elérni, próbáljuk megteremteni. Hogy kikapcsolódva néhány pillanatra a világ nagy működéséből - termőtalaj legyen valami másnak.

Minden mozgás zajjal jár, mindennek, ami él - hangja van. Minden, ami működik - zajt is csinál. Vannak „kis zajok, közepes zajok/ behallja az ember" és legtöbbjét nem is észleli. Nem észleljük.

Olyankor, amikor megtelünk az egész heti végeznivalóval, amikor eltelünk napi dolgaink zajaival, fáradtságaival - várjuk a hét végét, jó időben a kikapcsolódás lehetőségét. Kiszakadást a hétköznapokból, a gyakran monoton - egyhangú – napok közül és keressük.

A természet lágy ölén, távol a város lüktető zajától véljük megtalálni. Keressük, hogy feltöltsön, hogy átmosson, hogy felüdítsen, hogy megnyugtasson. Ha benne vagyunk, a saját hangunkat is jobban halljuk. A magunk hangját, a magunk szomorú, vagy éppen boldogsággal teli, belső szavait. Érzéseinket, gondolatainkat. Mert segíthet újrahallani szavakat, mondatokat. És ennél is többet tehet: lehetőséget ad meghallani más, eddig még nem hallott hangokat is.

Valakik, vagy éppen valaki szólít: Mindaz, amiről most szó van, amit hosszú-hosszú mondatokban körül lehet írni, de nehéz elérni. Amit gyakran emlegetünk, de nehezen megszerezhető, ami kínos is, de termő is lehet, ami benne van mindennapjainkban, csak elrejtőzik zenében, zajban, mozdulatban: az nem más, mint a bekapcsolás előtti, vagy kikapcsolás utáni, lehetőségekkel telt, elérendő, vágyott csönd...