Dr. Enghy Sándor – Értékvesztés (3)

„A becsület mindennél többet ér..." énekli Koppány Szörényi-Bródy, István a király című rockoperájában. Nem akarom azt a történelmi helyzetet elemezni, de egyik-másik tanulság megér egy-két mondatot. Milyen szép ideál a becsület! Értéke van! Ezért nem adjuk el lelkünket az ördögnek, mert tudjuk, hogy a becsület mindennél többet ér. Ezt az értékrendet tartják szem előtt azok, akik nem nyúlnak a máséhoz, akkor sem, amikor azt megtehetnék. Tiborc számára is nagy értéke volt a becsületnek és ez a gondolkodása nem könnyítette meg helyzetét, amikor lopni akart. De Bánk bán is úgy tekintett bemocskolt becsületének értékére, mely csak a vérkeresztségben tisztulhatott meg. Hány példát lehetne még sorolni! Amikor valaki azért nem volt hajlandó beállni ilyen-olyan sorba, mert a becsülete nem engedte. Voltak történelmünkben olyanok is, akik az életüktől is többre értékelték a becsületet, ezért haltak meg nagy ügyekért és nem váltak árulóvá.

Mindezzel szemben foglal állást az, akinél a becsület nem értékmérő. Nem ez történik-e, amikor pusztán karrierünk érdekében szerzünk magunknak jogtalan előnyöket? Egymás szemébe mosolygunk, de közben azon mesterkedünk, hogy lehetne hátba szúrni a másikat. Ilyenkor sokkal kevesebb értéke van a becsületnek, mint az érvényesülésnek. Aki lop, az sem értékeli sokra a becsületet, a gyarapodással szemben. Árulókról is tudunk, akik történelmi folyamatok irányát határozták meg, mert nem tekintették értéknek a becsületet, mely számukra értékét veszítette. Azt hiszem, ígéreteink be nem tartása mögött is ilyesmi húzódik meg. Talán nagyra értékeljük a becsületet, de a kényelmi szempontok még mindig nagyobb súllyal esnek latba, hogy egyéb akadályt ne is említsek.

Nagy kérdés persze, hogy miért veszíthet értékéből, miért inflálódhat a becsület. Erre is igaz: mert nincs fedezete. Valami olyasmi, ami biztosítja az értékét. A pénzvilágban ezt a szerepet töltené be a megfelelő termelés. Az amerikai polgárháború éveiben történt például, hogy a nemesfém-pénzhez képest a háborús költségek fedezésére forgalomba hozott papírpénz értékét veszítette és - gyakorlatilag - az értéket mennyiséggel pótolták, fújták fel.

Ez a becsület problémája: nem megfelelően cselekszik az ember, aki ráadásul valami pótolhatatlant pótol cselekedetei mennyiségével. Tesz-vesz, de minden hiába: a becsület alul marad az őt megillető értéknek. Az összefüggés is stimmel – a becsület inflációja háborús helyzetté fajult. A becsület értéke híján egyre véresebb hadiállapotba kerülünk az élet minden területén. Alig tarthatóak már a korábban - becsületre - kiépített állásaink.

Ha békét akarunk, állítsuk helyre, vagy fedezzük fel újra a becsület értékét. Ennek a felfedezésnek is megvannak a szabályai: ha fel akarunk fedezni egy új kontinenst, késznek kell lennünk arra, hogy elveszítsük a part biztonságát.

Aki viszont kész elszakadni a hamis alapokon „nyugvó" értékrendjétől - a becsület régi értékének helyreállítása kedvéért -, az olyat tapasztal, amit „szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett".