Dr. Fekete Károly – Merre tart a világ

Furcsa világban élünk, amely Janus-arcú, s ambivalens érzéseket kelt bennünk. Az iszonyatos végletek korává vált ez a nemrégiben kezdődött évszázad. Egyrészt a növekedés igézetében és a telhetetlenség megszállottságában rohanunk, másrészt találékony és vak önpusztítással faljuk fel életterünket és zsigereljük ki önmagunkat, teremtménytársainkat és a Földet.

Az ezredforduló előtt a legkülönfélébb szerzőktől jelentek meg világszerte elemzések arról, hogy merre tart a világ. Már a címek is jelzik, hogy sok mindennel számot kell vetnünk az új évezred mezsgyéjén, s a gazdasági szempontok eluralkodásának nyilvánvaló következményei láttán, divatjamúlttá vált korunk világgazdasági trendjének magasztalása. Így ragadott tollat Viviane Forrester, Medici-díjas francia írónő, és Gazdasági horror címen közölte gondolatait. Hans-Peter Martin és Harald Schumann (német újságíró-páros) "A globalizáció csapdájá"-ról írt könyvet, amely csapda "támadás a demokrácia és a jólét ellen". Soros György, sikeres amerikai üzletember saját életfilozófiáját is belesűrítette a veszélyben lévő nyílt társadalomért síkra szálló művében, "A globális kapitalizmus válsága" címmel. David C. Korten megalapozott monográfiája pedig, a "Tőkés társaságok világuralmá"-t diagnosztizálja.

Általános tendencia mindenfelé a gazdasági növekedés, az életszínvonal javítása, a vagyon gyarapítása. A sikerorientáció valóságos vallássá, ideológiává nőtte ki magát, amely irányítja a társadalmakat. A globális integrációt egy olyan gazdaságpolitikai üdv-tannak az előretörése kíséri, amely gazdasági tanácsadók seregét viszi be a politikába: a neoliberalizmusé. Ennek alaptézise leegyszerűsítve így hangzik: a piac jó, az állami beavatkozások pedig rosszak ...

A keleti tömb pártdiktatúráinak összeomlása révén ez a hit újabb impulzust kapott, és globális átütő erőhöz jutott. S amióta megszabadultak a proletariátus diktatúrájának fenyegetésétől, e hit követői csak még elszántabban munkálkodnak a világpiac diktatúrájának megteremtésén.

Az ún. "turbókapitalizmus" létrehozta a "húsz a nyolcvanhoz" társadalmát. Azaz, míg az emberiség egyötöde jobban él a hajdani királyoknál, egy másik hányada épp a létezés határán vegetál, s puszta fennmaradásáért küzd. A globalizáció mohósága pedig könnyen vezethet globális pusztuláshoz.

Vajon felismerjük-e a világ természetes korlátait, és azokhoz igazítjuk-e gazdaságunkat, vagy tovább növeljük az egy embert eltartó földterületet, az ökológiai lábnyomot addig, amíg már késő lesz visszafordulni?

Olyan világ elé nézünk-e, amelyben a felgyorsuló változás kiszalad a kezünkből, megsemmisíti politikai intézményeinket, és oda vezet, hogy összeomlik az az ökológiai rendszer, amelytől a gazdaság függ...