Pásztor Gyula – Magvak és gyümölcsök

Egyszer egy fiatal fiú különös álmot álmodott. Egy boltba ment be. Miután a pult mögött egy angyalt látott, izgatottan megkérdezte: Mondja kérem, mit árulnak itt? Az angyal udvariasan így válaszolt: Mindent, amit csak szeretne. Az ifjú aztán így szólt: Akkor azt szeretném, hogy legyen vége minden háborúnak a földön, azt kérem, hogy legyen több készség az emberekben arra, hogy beszélgessenek egymással, szeretném, ha megszűnnének a dél amerikai nyomornegyedek, ha több képzési lehetősége lenne a fiataloknak, több ideje a szülőknek arra, hogy gyermekeikkel játszanak, és … Ekkor a szavába vágott az angyal és így szólt: Bocsásson meg kedves ifjú, biztosan félreértett. Mi nem gyümölcsöket, hanem elvetni való magvakat árulunk.

Valóban nagyszerű dolog lenne, ha valahol ezeket a nemes kívánságokat érvényesíteni lehetne: Istennél, befolyásos embereknél, politikusoknál, tömegeknél. Ha érdemben hatni lehetne az emberek gondolkodására, egymáshoz való viszonyulására, a döntésekre. Így ünnepek táján különösen úgy érezzük, valami ilyesmire lenne szükség, hogy igazi változás történjen, hogy mindenkinek ünnepe legyen. Persze, hamar belátjuk, hogy ez valóban álom. Jobb nem is emlegetni, nem álmodozni, mert csak elkeseredik az ember. Mégis, valahol ez a könnyebb, ez a legkönnyebb: másoktól várni jót, fontosat, aztán belátni, hogy az emberek nem változnak, tehát jobb józannak maradni, a realitásokkal számolni, aztán az ilyen vágyakat, álmokat feladni.

Azonban az iménti példa elgondolkodtató. Szépek és kellemesek a gyümölcsök, mindegyik egy-egy csoda, de egyik sem úgy terem, hogy egyszerre csak éretten ott piroslik a fán, vagy éppen a nappalinkban a gyümölcsöstálon. A történet sok esetben egy apró maggal kezdődik, melyet reménységgel és odaszánással elültet valaki. Aztán gondozza, s mindent megtesz a növekedéséért, a gyümölcsért. Van, amelyik kevesebbet, van, amelyik nagyon sokat alszik kint téli hidegben és nyári hőségben, míg termőre fordul, és gyümölcsöt érlel. Türelem, szeretet, kitartás kell hozzá.

Az igazi változások és eredmények mégis így születnek. Ezek is egy-egy kicsiny maggal kezdődnek, amelyet valaki egy döntés nyomán gondozni kezd. Magában hordja, türelmesen nevelgeti. Aztán egyszer elkezd gyümölcsöt érlelni: türelmet, kedvességet, megbocsátást, segítőkészséget, önzetlenséget, majd valaki másra is áthat, s talán egy mosolyt, jobb hangulatot, békességet, kitartást, reménységet ébreszt benne. Lehet aztán olyan mag, amely egész családokra, munkatársi, vagy akár nagyobb közösségekre is jótékonyan kihat.

A reggel sokszor a bevásárlás ideje, hogy meglegyen, amire a nap során szükség lesz. Talán többen éppen erre indulnak. Áldott lehet az az ember, aki olyan magvakat is magához vesz, amelyeket hosszabb távra is kész magával vinni, nevelgetni, hogy aztán először őt magát formálják, aztán mások is örömmel részesülhessenek a gyümölcseikből. Valószínűleg nem szűnik meg tőle minden háború a földön, de ha két ember között békeség lesz rajta keresztül, már nagy eredmény született. Ettől biztosan nem tűnnek el a nyomornegyedek, de ha valakivel megosztjuk azt, amink van, neki enyhült a nyomora. Valószínűleg nem változik meg minden szülő és gyermek gondolkodása, de ha egy gyermekre hálásabban nézhet a szülője, vagy egy szülőre a gyermeke, már áldott gyümölcs termett. Ha valaki ilyen magvakat keres, minden bizonnyal találni fog, hiszen a vetésre készen várnak ezek. A nevelgetésükhöz türelmet, aztán bőven termő napot, sőt ilyen gazdag életet kívánok minden kedves rádióhallgatónknak.