Fehér Norbert – Jóságunk viszonylagossága (2)

Saját jóságunkat könnyen felnagyítjuk, ha azt – felszínes módon – a másokéhoz hasonlítjuk. Azonban a jóság könnyűsége, vagy súlyos volta, csak a lelkiismeret mérlegén mutatkozik meg igazán. Ugyanis a lelkiismeret nem más, mint az ember- és természetfölötti erők – bennünk működő valósága. Hiszen lehet a jóság jussán jogot követelni, de a csend mindennek megmutatja az igazi színét. A lelkiismeret csendje. Lehet a másikat a magunk szerény, vagy fennhéjázó jóságával megalázni, de az egyedüllét – kérdőre von: valóban jó vagy-e? Miből fakad jóságod? Érdekből, vagy valóságosan vagy nyájas?

Szókratész azt mondta, hogy otthon mindig elbeszélget egy jóbaráttal, noha – valójában egyedül élt. Ez a jóbarát a lelkiismerete volt. A lelkiismeret valóban jóbarát, mert egy szívdobbanásnyi idő alatt, jó útra vezethet. Azonban ez a jóbarát, egy idő után dühödt ellenséggé is válhat. Ellenben, amikor saját lelkiismeretünket ellenségnek érezzük, – az biztos jele annak, hogy valamit nagyon nem jól teszünk.

Van, akinek rémálmai vannak. Olyan ez, mintha rákiabálna a lelkiismerete: Ember, ez így nem lesz jó! Aztán hamar eljutunk odáig, hogy inkább nem is emlékszünk az álmainkra. Vagy más módszerrel próbáljuk elnyomni a felelősségre vonó jóbarátot. Különböző szerekhez nyúlva: alkohol, drog, élvezet- és pénzhajszolás, rögeszmék.

A vágyak zakatolása is hamar elnyomja e jóbarát hangját. Ilyenkor újra ránk kiált, és megbetegszünk, emészt a rák, a fekély, a sérv, a stroke, vagy egyszerűen csak kitartóan fáj a fejünk és nem szűnik a fájdalmunk. E dolgok rosszabb esetben felemésztenek, esetleg, – jobb esetben – felismerjük, hogy mire figyelmeztet a lelkiismeretünk.

Fontos tehát, hogy jóságunk a lelkiismeret tükrében is megmérettessen, mert ebbe a tükörbe nézve mindig igazabb kép tárul elénk, mint ha a másik emberrel méricskélnénk jóságunkat. Ugyanis, a lelkiismeret sokkal időszerűbb és életszerűbb képet ad, mint a norma. Nézzünk bele gyakran e tükörbe, nem kell hozzá sok minden, – csak csend. Bár egyre szűkül a csend köre, mégis megtalálható. Az erdő mélye, a Bükk egy magányos barlangja, egy TV-mentes este.

A csöndben pedig egy barát vár ránk, egy jóbarát akar elbeszélgetni velünk – rólunk. Téged is hív a lelkiismeret csendje...