Vörös Éva – Csavaros csoda

Ki gondolná, hogy egy elveszett csavar megkerülése után valakinek megváltozik a világlátása? Mindezt a mosógépemből elkóborolt csavar idézte elő, ami majdhogynem a jézusi példázatok elveszett bárány történetével vetekedett.

Szóval, ami ezeket a fémes apróságokat illeti, valójában hárman voltak. Egyformák. Majd két évtizeden át szorosan egymás mellett, együtt dolgoztak. Aztán az egyik csavar észrevétlenül kereket oldott. A rossz példa ragadós. Hamarosan követte a másik. A magára maradt, képtelen volt három helyett dolgozni. Feladta. Innentől kezdve, mint a lavina zúdult rám a baj. A már csak egycsavaros műanyag lapocska elmozdult a helyéről, nem védte többet a ruhát, s a gép, mosás helyett elkezdte bedarálni a szennyest. Leállítani is alig lehetett. Már az is fél csoda, hogy éppen a közelben voltam, s meghallottam a gyanús zakatolást.

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy ilyen hűséges cseléd, mint a mosógép váratlanul munkaképtelenné válik, az a magamfajta szűk-pénztárcájúnak kisebbfajta világvége.

A szerelők, akiket hosszas cserkészés után sikerült csak telefonvégre kapni, egyfolytában a „beteg" kora felől érdeklődtek. Még öregotthon vezető koromban, amikor időseket kísértem az orvoshoz, kidolgoztam magamban a stratégiát, hogy a beteg kora helyett inkább a nyavalyára tereljem a szót. Így tettem most is a szerelőkkel, akik látatlanban különböző mosógépmárkákat ajánlottak, és a részletfizetés előnyeit kecsegtették. Nem, nincs hitelfelvétel, és maradjunk annyiban, hogy a tárgyalási alap az én Hajdú Energomatom - kötöttem az ebet a karóhoz, vagyis a témát a mosógépjavításhoz. Igaz, a koráról, mint az egykori szépasszonyokéról hallgattam, a hiba felől, pedig a hit útjára tereltem a szót. Remélem, hogy nincs nagy baj, csak a hiányzó alkatrészt kell visszaszerelni.

Amikor végre szakember-közelbe került a mosógépem, hitemben meg nem szégyenülten hallgattam a diagnózist: igen, a gép működik, csak hát a hiányzó csavarokat honnan pótoljuk?

Az egyikre véletlenül ráleltem a szűrő kitisztításakor, már csak az elkóborolt harmadik kellett volna... „Mégpedig ötös" - oktatott a szerelő. „Ma már ilyen rozsdamenteset nem is gyártanak."

Úgy hallgattam, mint a fenyegetőzést. Bátortalanul megjegyeztem, hogy van egy szerszámos ládám. Elő is kerestem. Éppenséggel a szöget a csavartól meg tudom különböztetni, vittem is mutatóba egyet-kettőt a mesternek, de csak legyintés volt a válasz. Tehetetlenül ácsorogtam, s abban az órában én voltam a világon az az ember, akinek az álmai csúcsa egy ötös rozsdamentes csavar.

Na lássuk csak – szánt meg a szerelő, s belekotort a ládába -, itt van, ni! - kapott ki egy csavart. Éppen azt az egyet. A bűvös ötöst, a rozsdamenteset. – Hát, ez hogy került ide?

Ezt jómagam is szerettem volna tudni. Bokros teendőim és széthullásaim közepette alig bírok a tárgyakkal magam körül, és akkor itt van egy csavar, éppen a helyén. „Magától" odagurult. Lehet, hogy segédkeztem én is ebben, csak már nem emlékszem rá. Vagy egy angyal csente a szerszámos ládába - valamelyik ismerősöm kezét használva.

Ámulatomból magamhoz térve bizonyságtételbe kezdtem: -Tudja, ma reggel, miközben a „mosógépdoktorra" vártam, imádkoztam az Úr Istenhez a „beteg" gyógyulásáért. Biztosan ő vezette a kezét annak, aki „rátapintott" a bajra, vagyis a csavarra.

– Na még egy ilyen ügyfél, és magam is templompad-koptató leszek... - mormogta a a szerelő, és elém tolta a még kifizethető számlát. - Használja egészséggel! - és már ott se volt.

Ne becsüljük le a „csavarokat". Tudnak ők még prédikálni is. Ha a helyükre kerülnek!