Dr. Enghy Sándor – Megbocsátás (2)

Régi bölcsesség, hogy amely élőlény ragaszkodik a csúszó-mászó mozgáshoz, mint egyetlen elképzelhetőhöz, az sohasem tanulhat meg repülni. Vagyis ahhoz, hogy el tudjunk rugaszkodni ettől a földtől, ahhoz észre kell venni az eget, hogy aztán álmodni tudjunk a magasság meghódításáról. Ez a gondolkodás a technika világában is, a repülés történetének alapja.

Persze a természettudományok művelői hamar elintézik a kérdést azzal, hogy minden a géneken múlik. A madár soha nem lesz csúszó-mászó és nem kell álmodnia a magaslatokról, mint ahogy a giliszta sem fog repülni, hiába is akarna.

Lehet, hogy ez igaz. Azonban az ember élete folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy ami a múltjában még nem volt, az a jelenében valósággá válhatott és ebben nagy szerepe volt álmainak, merészségének. Így születhettek meg azok a találmányok, amelyek az életet megkönnyítik.

Ezek után már csak az a kérdés, hogy kapcsolataink helyreállításáról miért nem álmodunk és ezeknek az álmoknak a megvalósultáért, miért teszünk olyan keveset.

Vagy nem hallottunk volna még, megromlott kapcsolatokról, melyek soha nem jöttek rendbe?

Pedig milyen egyszerű! Ézsau és Jákób esetén is lemérhető. Velük is az történt, ami minden más kapcsolatban előfordul: ellenségekké váltak. Noha testvérek voltak. Önmagában a kapcsolat nem védte meg őket. Sőt környezetük sem. Hiszen Jákób: anyja tanácsára csapja be testvérét és apját. Ézsau pedig, úgy megharagszik testvérére, hogy megölését tervezi.

S hogy miért békülnek ki? Egyszerűen azért, mert igényük van rá. Jákób azért küld ajándékot testvérének, mert meg akarja nyerni jóindulatát, Ézsau pedig azért fut eléje, hogy mihamarabb a nyakába borulva, megölelje.

A testvérek története bizonyító erejű tény: a legszentebb kapcsolatot is megöli az önző, ártó szándékot segítő indulat, de a gyilkos bosszúvágy is megbocsátássá változhat. Valósággal feltámasztja a halott kapcsolatot a megbocsátás.

Életünk tele van meghaló kapcsolatokkal. Egy-egy kapcsolat halála önmagában még nem olyan nagy baj, a tragikus az, hogy ha nincs igényünk annak feltámasztására. Márpedig a gyűlölet sarában csúszó-mászó létforma nem az egyetlen alternatíva az ember számára. Aki mer, az nyer – mondjuk a vállalkozások világában. De, hogy milyen áron nyerünk, nagyon nagy kérdés. Élő kapcsolatot megbocsátással lehet nyerni.

Halott kapcsolatra van elég bizonyíték. Vajon, nem lehetnénk-e mi a bizonyítékai annak, hogy mit jelent a megbocsátásban megújult kapcsolat?

Ha Jákóbéknak sikerült kibékülni, nekünk még inkább menni fog, hiszen mi már többet tudunk a megromlott kapcsolatok átkáról, hogy azok mennyit ártottak már! Akkor pedig, használjunk azoknak mi, akik arra keresnek bizonyítékot, hogy elegendő génünk van halott kapcsolatok feltámadásának igenléséhez.

Mert az emberhez méltó élet nagy kiváltsága, a halottaiból feltámadt kapcsolatok, mennyei magaslatokban való szárnyalásának lehetősége...